Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 11. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Kántor Lajos: Babits és az irodalom lelkiismerete (tanulmány)

Íme a közvetlen, irodalompolitikái kapcsolatteremtés: „Ennek a kérdésnek a rnagvát egy alkalommal, ha nem is az erdélyi, de a magyarországi írók már feltették. Akkor persze finomabb volt a fogalmazása, s így látszólag lágyabban hangzott. A lényegét azonban a legfinomabb pertraktálás se takarhatja el s ezért ez a mostani Erdély- szerte vitatott kérdés csak népszerű és valóságba vetített fogalmazása annak, amit a magyarországi irodalom egy Babits féle könyvismertetés kapcsán, az írástudók Árulása körül folytatott.” A „gyávaság” és „árulás” európai megnyilatkozását, a teljes jelenséget pedig így látja Gaál Gábor: „Ez a bűn egy ma még Európa-szerte létező íród érzülettípus bűne, illetve valójában punnak az osztály és .talaj nélküli írástudó típusnak a bűne, .amelyik az egymás ellen felvonulásiban levő és egymással szemben harci készültségben álló európai osztályok és ideológiák között azzal próbálja megtalálni a helyét, hogy a becsülettel ábrázoló írás és nyílt kimondás helyett mondanivalóit egy állítólagos osztályok és ideológiák feletti »művészetbe« s egy általuk kii lön szférának kikiáltott közömbösségd régióba menti, az »Ember« és a »Humánum« absztrakt spektákulumaiba, ahol minden »Örök« és »Abszolút«, az ellentétek pedig »kiegyenlítődnek«.” Gaál ideológiai offenzívája ia polgári művészet és művészeteszmény ellen jellemző a korra — a .távolabbról irányított .offenzíva a harmincas évek elején még fokozódik, s olyanok kerülnek, többek közt a Korunkban, a vádlottak padjára, mint Móricz Zsigmond, sót József Attila —, s majd csak a fasizmus előretörése, a népfront-politika szükségességének felismerése változtatja meg a nézőpontot ; egyesekben nyilván csalk .taktikailag, másokban az itt idézőjelbe került fogalmak (Ember, Humánum, Abszolút, örök) reális újragondolásával — lényegileg (a társadalmi-politikai igények, eszmények feladása nélkül).

1935-ben még Újvári László (A Nyugat újjászületése) kétkedve olvassa Babits karácsonyi vezércikkét a Nyugatban, nem hisz a megújulás lehetőségében, a polgári liberalizmus életképességében („élettelen liberalizmus”). Méliusz József 1936-ban élesen, avantgarde elfogultsággal bírálja „a magyar irodalmi valósággal már semmiféle eleven kapcsolattal nem bíró direktórium* döntését A Baumgarten-díj ügyében. (Kései vita helyett álljon itt az 1936-ban díjazottak és jutalmazottak névsora. Évdíjak: Illyés Gyula, Kárpáti Aurél, Ortutáy Gyula, Sohöpflin Aladár, Cs. Szabó László, Weöres Sándor. Jutalmak: József Attila, Prahács Margit.) „Babits állandóan öngőzeiben dohog, ha bírál” — írja cikkében Méliusz. Igaz, valamivel azért szeiídebb ez a hang, mint amilyen a Kodolányd Jánosé volt 1930-iban (A militarista Babits), aki az akkori (második) díjosztásban a forradalom utáni szilárdítás szándékát látta. (Az 1930-as Baumgarten-díj,ások: Elek Artúr, Fülep Lajos, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Németh László, Tamási Áron, Tersánszky J. Jenő, Tóth Aladár.) Pál év múltán olvashatunk végül egy egészen más jellegű, valóban népfrontos, sőt meleg hangú Bábits-méltetást is Gaál Gábor Korunkjában: Szentiimred Jenő ír a Keresztülkasul az életemen című emlékezés- és tanulmányikötetről elismerő bírálatot, megvédelmezve Babdtsot az oly sokszor hangoztatott vádakkal (konzervativizmus, hidegség) szemben. Egyetértőleg idézi, emeli ki, központi problémaként, az erkölcsi tanulságot: „A kezdődő .barbárság lármája között ébren tartani a lelkiismeret sajgó nyugtalanságát”. Méltó sumtnázás ez — babdtsi életmű lényege.

ERDÉLY ÉS EURÓPA

De vajon az „elefántcsonttorony” Bahitsa és ,,.a kezdődő .barbárság lármája” ellen tiltakozó költő-esztéta között nem lehet megtalálni az átmenetet — éppen a romániai magyar sajtóban is? Az Erdélyi Helikon anyaga és azt megelőzően már Babits és Kuncz Aladár barátságának írásos .dokumentumai igenlő választ kínálnak. Barátságuknak alapját nyilvánvalóan nem csupán az együtt töltött budapesti időszak, a munkatársi kapcsolat (Nyugat), hanem főképpen az alkati rokonság és — részlegesen — a világnézeti közelség képezi. Tág meghatározással ezt polgári humanizmusnak nevezhetjük, bár van, amikor Babits (1918—1919) és .lesz (épp 1929—1931 között), amikor Kuncz képvisel harcosabb, a haladás fő vonalához közelibb álláspon1019