Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Goderdzi Csoheli: Csobolaurik és Csohelik, Jellem (elbeszélések, Istvánovits Márton fordításai)
hó, végéiáthatatlanul, az égi párnák kiszakadtak. Visszatérni lehetetlen volt, lavinák döreje süketítette el >az egész környéket. Aznap is mulatságot rendezték a Osoiboiaoiriik a Csohelik szómára. Másnap ismét. De csak Ihavázák, nem merül ki. A Csofoolauriik megijedtek: ha így fog havazni egész télen, csak nem fogjuk egyvógtében mulattatná ezeket itt! És Szólamánál parancsára fölhagytak a Cso- heliek 'etetáse-itatásálval. Se kenyérrel nem (kínálták őket, se vízzel. Kétséglbe kergette az éhezés a Gsoiheliket. Haza nem mehetnek, veszélyes ilyen időben megkísérteni, lavmavesZély. Atkialbál hozzájuk Povliai: — Hogy vagytok, hogy! — Éhezünk, (éhezünk, a Csdbottaüilik ikenyeret se adnak miár! — kiáltották vissza azok tiúlífelől. — Tartsátok miagatdk, tartsátok! — ordít Povliai. — Hogy, hogyan tartsuk magunk?! — Havat egyetek, halvat! — Éhezünk, ember, nem csalk szomjazunk! — Miféle Csdhelik vagytok, ha 'az éhséget nem bírjátok! — Tűrjük, csakhogy ... — Mi az, hogy? — Ha egész télen így havazik? — Akkor is ki kell [bírnotok! ■— ibiztaítja őket Povliai. Elmúlt egy hét, de csak hullt a hó továbbra is. Povliai kendenkötélet erősített egy nyílvesszőhöz, átlőtte a Csdbolaurik falujába, miiközben övéit figyelmeztette: — Kapjátok el a nyilat, a kötélen ételt küldőnk át! Amazok elkapták a nyílvesszőt. Povliai hinlkólivai* kitömött bőriszákot kötözött a kötélre, mellé üveg pálinkát is odatett, bekötözte az iszák száját. — Húzzátok! — kiabált át. Húzták azok, magúikhoz vonták. Letelepedtek, elköltötték. — Hogy vagytok? — kiabált Povliai. — Aki legény a talpán, mind Csoheii! Egy héten át így táplálta övéit FoVliai. Aztán elállt a havazás, és ahogy elkezdett fagyni, már visszatérhettek saját falujukba. A fagyott hó immár nem fenyegetett annyira lavinával. — Megtetszett nektek valaki? — kérdezte a legényeket Povliai. — Csak Aiekszániek -tetszett meg valaki. — A lány mit mondott? — Ilyen nyavalyáshoz én nem megyek féleségül. — Szolomanaá ? — Szoiiomamai egyre Aiekszin gúnyolódott, még avval dicsekedtek, aki legény, mind Csoheii! — Ti mit mondtatok neki? — 'Mi is azt mondtuk. — ö mit felelt nektek? — Aldkszaá is a -tiétek! — Ti mát mondtatok? — Mi azt mondtuk, ez az egyetlen nyavalyás, a többi mind legény a talpán. — Nem mondtátdk néki, hogy Alékszi is legény, he? Igen tápláló húsos derelye.
