Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - Csua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészletek, Bíró margit és Komlósy András fordításai)
.mi pultunk felé tartott. Felettébb neveletlen módon jobbra-balra taszigálta az embereket. Amikor Data mögé került, öt is félre akarta lökni. Data végigmérte a nőit, de nem engedte előre. Nagyon meglepődtém, mert udvarias embernek ismertem. A nő továbbra is kitartóan igyekezett, hogy Datát valahogy félretolja az útból és a pulthoz férkőzzön, de semmire se ment — Data elmozdításához férfierő kellett volna. A szép Sapataváné azonban nem nyugodott. Aim Data sem volt kevésbé konok, egy arasznyit sem engedett. A kereskedő becsomagolta az árut, ki is fizettük, de Data még akkor sem mozdult el a helyéről. Engem sem engedett ki. „Maradj csak!” — mondta, és megkérdezte attól az asszonytól, aki mögöttünk állít a sorban, hogy melyik anyagot szeretné. Csak akkor hagyta el a helyét, amikor a kereskedő előhozta a nőnek a kért anyagot. Elindultunk visszafelé. Ütközően megkérdeztem tőle: — Leszálltál a hintóról, hogy beültess egy idegen asszonyt és gyalog mentél miatta a városig, ugyanakkor iinkáhb meghaltál volna, minisem hogy a pulthoz engedd a szép Sapatavánét. Hogy értsem ezt, mondd? — őérte tettem, nem magamért! — mondta Tutasháa. Data Tutashia viselkedése ezek szerint Sapatava feleségének az érdekeit szolgálta volna. Bennem gyanakvást ébresztett ez az elszánt altruizmus. Részletesen kifaggattam, hogy gondolja ezt, és íme, a következő derült ki belőle: — Nem születnek annyian szemtelennek, mint amennyien később azzá lesznek. Ezek sem magúiktól válnak szemtelenné, hanem mi tesszük őket azzá. Ha az olyan ostoba emberek, mint Sapatava felesége — legyenek akár férfiak, akár nők — meggondolatlanságukban egyszer szemtelenül viselkednek, és ezt éppen egy udvarias, tiszteletűidé emberrel szemben teszik, akkor ez az ember jólneveltsége folytán elnézi a szemtelenségüket. Ugyanez megtörténhet velük másodszor egy másik szituációban is. Akármilyen ostobák legyenek is, rájönnek arra, hogy a szemtelenség megkönnyíti az életüket, és ezért aztán az életük végéig szemtelenek maradnak. Hallottam, amikor egyszer megkérdezték egy gyerektől: „Miért sírsz?” Erre azt felelte: „Mert akkor mindent megkapok”. De nézzük csak az ellenkezőjét: ma valaki az útját állja az egyik ostobának, így az a szemtelenségével nem éri ed a célját, és mondjuk, holnap is ugyanez történik vele. Holnapután talán olyannal is találkozik, aki megfizet neki a szemtelenségéért. Akármilyen ostoba legyen is az emberünk, végül mégiscsak leszokik a szemtelenségről és holtáig rendes ember marad. Paradox nézet. Aki szemtelenül viselkedik, az szerintem egyszerűen szemtelen ember. A szemtelen emberekkel szemben viszont ilyen finom módszerekkel, azt hiszem, semmire sem lehet menni. Ennek ellenére úgy érzem, hogy vendéglátóm nézetében valami számomra érthetetlen igazság és az élettel való energikus kapcsolat is kifejeződik. KIHALLGATÁSI JEGYZŐKÖNYV POTI VÁROS. KATONAI KÓRHÁZ 1885. március 11. Vizsgálóbíró: Jevtiihij Agatonovics Ievlev, a kutaiszi kormányzóság csendőrsé- gónek lovaskapitánya. Sértett: Szergej Romanovics Andrijevszkij, a moszkvai kormányzóság törzsökös főnemese, nyugalmazott főhadnagy. Kérdés: Doktor úr, megfelelőnek tartja-e a sértett egészségi állapotát ahhoz, hogy kihallgassam, és hagy a kihallgatásról készült jegyzőkönyv érvényes jogi dokumentumnak minősülhessen? Válasz: Andrijevszkij úr a máj felső részén sérült meg. Ez ön előtt is ismeretes 968
