Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XI. (életrajzi esszé)

nyújtás a parasztok' ügyes-bajos dolgaiban. Csakhogy ez ismeretszerzéssel jár, amiből hamarosan gyűjtés lesz, a felgyülemlő adatok pedig rendszerezést, értékelést, végül nyilvánosságot követelnek.

Az első raj visszatér Erdélyibe; a Tisza-parton az ugyancsak Kolozsvárról jött grafikus, Buday György veszi át a stafétabotot; tudatosan gyűjti maga köré az alföldi — és főként paraszti származású —.diákokat. A Csoport most már rendszeres szociográfiai munkát végez, előadásokat tart az eredményekről. Közben a hazatérők — Jancsó Béla és társai — most már Szegedről plántálják vissza Kolozsvárra a Tisza-parton kialakított „erdélyi szellemet”: kibontakoztatják az Erdélyi Fiatalok mozgalmát; folyóiratuknak is ezt a címet adják. Az eszmei-módszertani azonosság nyilvánvaló. Érdemes felidézni az egyik résztvevő — a 80 éves Debreczani László — minapi nyilatkozatát, már csak a Sarlóval való összevetés céljából is:

„Akkoriban kisebbségi életünket olyan nemzedékek irányít ották, amelyek egy más, az első világháború előtti világnak voltak szülőttei-neveltjei. Akik (nem kevés kivételtől eltekintve) képtelennek bizonyultak másként látni és cselekedni, mint ahogy életük korábbi szakaszában tanulták. Ez éppen a mi fel- - adatunkká lett, minthogy köztünk és az idősebbek között mintegy tizenöt év- járatnyi különbség volt: ezt a korosztályt tüntette el a négy évig tartó háború pusztítása... így kisebbségi társadalmunk belső világát még mindig konzervatív szellemi és retrognád politikai erők, valamint antiszociális gazdasági viszonyok tagolták szét; s gáncsolták el az új helyzetnek megfelelő — korszerű és valóságosan létező — rugalmasabb életforma kialakítását. lAmely életformának a megvalósítása-, mindent kizáróan, a haladó gondolkodás, a józan belátás, a szociális igazságtétel, a népi demokratikus szellemiség, a közösségi felelősségtudat s a népszolgálat feltételeihez van kötve.”

Noha az Erdélyi Fiatalok köre jóval heterogénebb volt, mint a Sarló, vagy akár a szegedi csoport — a mozgatom polarizálódott, a résztvevők egy része később jobbra, más része balra ment —, az alápok azonosságát felfedezhetjük.

Szegeden 1930-ban kialakul Buday körül a 16-ok csoportja; köztük: Radnóti, Erdei, Ortutay, Reitzer, Tolnai Gábor, Hont Ferenc, az erdélyi Tömöri Viola. Nem tartozik a csoporthoz Bibó István — -Reitzer és Ortutay egykori gimnáziumi osztálytársa —, de valamelyest odakapcsolja az Erdei Ferenccel kialakuló barátsága. A csoport kiállításokat, előadásokat szervez, sorozatban jelenteti meg a tagok tanulmányait — így jelent meg a (Pálffy-olvasta Reitzer-kötet is —, s ezek már országos visszhangot vernek. Móricz meglátogatja őket Szegeden; hamarosan kapcsolatot találnak Illyéssel, Veres Péterrel. Bálint György rendszeresen ír róluk a Nyugatban, Pesti Napidban, Kolozsvárról Gaál Gábor folyóirata, a Korunk értékeli, bírálja őket. 1931-ben — Hont Ferenc révén — már kapcsolatba kerülnék a szotiiáldemokrata ifjúsági szervezetek frissen alakult ,,-csúcsszorvévei’’, az Országos Ifjúsági Bizottsággal, amelyet ugyan — Mónus Illés elképzelése szerint — eredetileg azért hoztak létre, hogy a párt ifjúságát megóvják a „bolsevista mételytől”, ám a 30-as évek végén már ott tevékenykedik Ságvári, Braun Éva, Kulich Gyula, Orbán László — aki majd Pálffyt beviszi a mozgalomba — és Sfcbönherz Zoltán, aki a szlovákiai tapasztalatokat hozza a visszacsatolt Kassáról. A Szegedi Fiatalok bekapcsolódnak a Munkásotthon életébe, előadásokat tartanak. Az OIB-'kapcsolat teszi lehetővé Reitzer Béla munkásszociológiai vizsgálatait.

1932 júniusában jelenik meg József Attila folyóiratának, a Valóságnak első és egyetlen -száma. A szerzői listán Bálint György mellett megtaláljuk Radnóti

143