Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Száraz György: A tábornok XIX. (életrajzi esszé)
angol főmegbízottal tárgyal Bécsben, ha a kommunisták félreállnak, megmenthető a muníkáshatalom, az antant megálljt parancsolhat a Budapest felé menetelő románoknak. Augusztus elseje, péntek ... Kora reggel két tiszt jelentkezik Juliernél a gödöllői főparancsnokságon: Haubrichtól jöttek, puccsra készül „nemzeti jelvények alatt”, támogatást kér. Julier a székely dandárt kínálja, megbízható karhatalom; de hozzáteszi: valószínűleg fölösleges az erőszakos megoldás .. . Budapesten az emberek munkába mennek, fizetési nap van, persze senki nem dolgozik, adják tovább a rémhíreket: a külvárosokban barrikádok épülnek, Kun Béla védeni akarja Budapestet, a Lenin-fiúik ágyúkat vittek föl a Gellérthegyre, özönlik a főváros felé a felbomlott hadsereg, anarchia lesz, szabadrablás, vérfürdő... A Dorottya-utca eltorlaszolva, géppuskák tüzelőállásban, itt, a Magyar Király szállóban van Haubrieh hadiszállása, a Vörös Őrség készenlétben, nem tudni, ki ellen. Délelőtt együtt ülésezik a pártvezetőség és a Kormányzótanács, elkeseredett viták kommunisták és szociáldemokraták között, Weltner Bécsben tárgyal az osztrákokkal, meg kell szabadulni a kommunista népbiztosoktól ! A románok megszállták Jászapátit, előre mozgó lovasságuk eléri a vasútvonalat Kálkápolna és Füzesabony között. A bony felől bontakozik az I. hadtest ellentámadása, a vörös csapatok benyomulnak Szolnokra, folyik az utcai harc. De a hadseregparancsnokság összefoglalójában már ez a záró mondat: „A mai kormányválságból kifolyólag a csapatoknak meghagyatott, hogy a felajánlott fegyverszünetről az ellenséget mielőbb értesítsék.” Délután utoljára ül össze a Budapesti Munkástanács. A szociáldemokrata Rónai Zoltán ismerteti a fejleményeket, a Kormányzótanács és a pártvezetőség határozatát: mivel ezidőszerint külön szociáldemokrata párt nem létezik, „szak- szervezeti” munkáskormány alakul, a minisztelelnök Peidl Gyula. A kommunista népbiztosok még ma utaznak, Ausztria menedékjogot biztosít, csak Szamuely a kivétel. Kun Béla az ülés végén beszél: az új kormány nem lesz hosz- szúéletű, hamarosan felváltja a fehérterror, „a burzsoázia leggyalázatosabb, legaljasabb diktatúrája.” Az utcákon Haubrieh plakátjait ragasztják: „Minden rendbontó, fosztogató, valamint aki parancsaimat nem teljesíti, a helyszínen agyonlövetik. Általános záróra este 8 órakor, 9 óra után a karhatalmon kívül senki nem tartóz- kodhatik az utcán. Szabadnapos vöröskatonák és vörösőrök tartoznak azonnal laktanyájukba bevonulni.” A hadsereg már megkapta a teljesen szükségtelen parancsot a hadműveletek beszüntetésére; de az I. hadtest este 10 után még jelent : „Szolnokon utcai harcok folyamatban... Szolnoktól délre a Tisza sem megfigyelve, sem biztosítva nincs ...” Meleg éjszaka, a két különvonat robog az osztrák határ felé a kommunista népbiztosokkal, a perronokon Lenin-fiúk, még fegyveresen — őket majd visszahozzák a határról —, az egyik szalonkocsiban olasz tisztek, Romanelli ezredes figyelméből, hogy „semmi komplikáció ne legyen”. A fővárosban csend, a Vörös Őrség járőröz az utcákon, egyetlen puskalövés sem dördül, nyoma sincs a „frontról visszaözönlő csordának”, rejtély, a Vörös Hadsereg mintha felszívódott volna a semmibe Budapest és az előnyomuló román hadsereg között... Julier tehetetlen, nem tud mit kezdeni önmagával, a helyzettel, Hatvan fölött a cseh előőrsök már elérték a vasútvonalat, egykori III. hadtestének alakulatai Eger felé kitérve menekülnek a cseh-román harapófogóból. Haubrieh — 921
