Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)
jat is; épp ez nem kelle senkinek. Sok viszontagságot elbírt. EVELIN: Mégis újdonat-újnak tetszik, mintha tennap került volna ki a szőcs- mester keziibül; pompázatos! SUSÁNNiA: Szeretetbül adom néked, ezért el kell fogadnod. EVELIN (ijedten): Hercegnő, mértéket kell tartanunk az adásban is, az elfogadásiban is. Ekkora ajándék már bűn volna. Nem szabad. SUSÁNNA: Engemet a kegyetlen napokra emlékeztet. Reá untam. Majd készíttetek másikat. Vigyed. EVELIN (eltakarja két tenyerével arcát): Mit tehetek? Dús gazdaggá aján- dokoztál. Szégyenlem magam. SUSÁNNA: Kedvesem, Ambrust is egy esztendeig viselőm, de meg sem látszik rajta, vadonat-új. A tiéd. EVELIN: Jaj beh gonosz vagy. (Susán- nára borul.) BADEN (zabái, nézi a csókolódzó nőket; komoly elismeréssel): Mm! SUSÁNNA: Jer, omoljatok egymás nyakába. (Evelin boldogan fut az ajtó felé, utána Susanna. Az ajtóban megjelenik Ambrus kitárt karokkal, Evelin a mellére borul. Aztán a két no Ambrust közrefogva, kacagva elviharzik. Csönd. Majd néhány pillanatig megint csecse- mő-bőgés.) BADEN (egyedül maradt; a zabálást abbahagyja, feláll, kézbe veszi Evelin egyik kötőtűjét): Evelinka fegyvere a szösz-háborúban. Ihol a komédia vége. (Lassan előresétál a színpad széléig, közben beszél.) S bárki szeretné, hogy a komédiának értelme is legyen. (A kötőtűvel fogát piszkálja.) De van-e? És miféle? Hát éppen én tudjam? Mióta a kantinos Franciskától agylotyogást szereztem, (a kötőtűvel homlokán köröz) értelmem nékem sincsen. (Mögötte a függöny összezárul.) Várjanak, még nem fejeztem be. Azt hiszem, itten többnyire jóindulatú személyeket láttak, és mégis mennyi rémséget okoztak, miért? mert kénszerítté őket a kötelesség, az együvétartozás, a becsület, a hivatal, meg annyi más. (A kötőtűvel szívére mutait.) Tám engemet se néznek gonosznak, legalább is reményleni merészlem. Pedig hadjárataimnak számos férfiú, nő, kisded esik áldozatul, ez idő-perce- netben én vagyok a diadalmas hős, rajtam függ Európa csodálata, (a kötőtűvel karmester-mozdulatok) s mint polifon kórust, vezénylőm hadseregem. Most Cherneléknél jól teli-eszem magam, hogy hónapokon által megéljek tábori híg levesen, s megint betörjek török te- rülletre. De nincs, aki a meghódított földeket organizálja, pacifikálja, ezért győzelmem ellenére vissza kell vonulnom, s fáradozásomnak mi értelme? Csupán csak rombolok. (A kötőtűvel tőrvívó-mozdülatok.) Szeretek viaskodni, harminckét esztendőm bírja, ha Chemel kisasszony egy-két tángyér berbécshússal megkönyörül rajtam. (A függöny kezd szétnyílni, Báden hátranéz.) Még ne nyissák! (A függöny összezárul. Baden harisnyakötést utánoz.) Mikor történelmet kötögetek: vér a fonál, és könny a cifrázat. Bizonnyal 'különb von, ahogy az én kitűnő új Stabsoffi- zierem, Hercsula ezredes mondani szokta volt: Mindenki egyformán ember, mindenki dolgozzsék á mágá mestersége serint, astán ast tes, ámít ákár, á tistességes békességen hévül. (A függöny megint kezd szétnyílni.) Még ne! A kutyafáját, hová sietnek? (A függöny összezárul.) ötezer éve világtörténelmet játszunk, garázdálkodunk, húzzuk s nyúzzuk a népeket s területeket, mint gyerkőcök a macskát. A história oly kétfejű fenevad, mely ha tojásokat rak, egyik csőrével anyai hevet leheli reájok, másik csőrével mind megvagdalja, összetöri. (A kötőtűvel lesújt.) Tehát: le a világtörténelemmel! (Lesújt.) Le a fojtogató ál-erkölccsel, a fogolytáborra hasonlatos ál-békével, a rettegő ál-hatalommal! (Lesújt.) le a politikával, diplomáciával, s a paktumokkal, melyeket az uralmak a lakosság ellen-koholnak! (A kötőtűt magasra emeli.) Én, a harcos, ezennel ennen magam ellen szólok: a háborgó történelmi korszakok után immár a történelemutáni békés idő nyíljék! (Int a kötőtűvel.) Nyithatják! (A függöny szétnyílik. Megint látható a panoptikum-szerű mozdulatlan nyolc-tagú csoport; s előttük Hercsula hatalmas alakja.) HANG A NÉZŐTÉREN: Jé, még mindig így állnak! VÉGE 898
