Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)
ELSŐ RÉSZ I. Jelenés (Terem a sárvári várban. Színjáték-próba: Márton deák mint Leila, keleti cifra női ruhában, elfátyolozva, párnákon hever; előtte áll Ambrus deák mint udvarló Medzsnun.) AMBRUS (Medzsnun szerepében): Én sirázi rózsám ramazán havában, Ha kebled kitárod a hold sugarában, Nincs ékesebb nálad egész Persiában, Sem a két Irakban s kéncses Indiában. Nem simogat szebbet libánoni szellő, Bársony szárnyú Szimorg sincsen ollyan kellő, Sem Ararát bérce, a láng- s füst-lövellő, Minden az te tükröd, bűv-báj óddal tellő. Sőt Arábiában, hol a szent Allahnak S a hív Mahometnek tevéi ballagnak, Ott az égíbül hullt kő, mellyet béfalaztak, Már téged jelente mennyibéli vigasznak. Lejlám, ah! kegyetlen, ne hagyj elepednem, Hajlíts félre fátyolt, csak te ülj szememben, Kebeled völgyében te sétáltass engem, Ma szült csecsemődet, megitass, csengem! MÁRTON (Leila szerepében): Jaj, meg ne ijessz, Majd elveszítesz, Jó Medzsnunom, Mivel atyámnak Vitézi járnak Tornácomon. Tülem sokat kérsz, Fátylam megé nézz, Mellyemre szállj, Aztán fuss hamar, Mert el nem takar Fáklyás homály. (Ambrus egy pillanatra Mártonra borul, majd előbbi helyére áll.) Hang kintről: Nem jó, nem jó! Több hevességgel, de capo con fuoco! (Ambrus karja lópikulát int Mártonnak, az viszonozza.) MÁRTON (újra Leila szerepében): Jaj, meg ne ijessz, Majd elveszítesz... EVELIN (belép, közbevág): Inkább én. Nem jól mímeli Márton deák, menjen innét, csak a fátyolt terítse reám. (Türelmei lenül a fátylat elveszi\ Márton tornyos női parókája félrecsúszik.) MÁRTON (salaikba áll): Melly Draufgänger a Chernél kisasszony. EVELIN (Márton helyére, a párnákra terül): Tülem sokat kérsz, Fátylam megé nézz, Mellyemre szállj, Aztán fuss hamar, Mert el nem takar Fáklyás homály. (A fátylat fellibbenti, hívón Ambrusra mosolyog. Az melléje fekszik, hosszú csók.) WINDEOK (belép, bottal piszkálja szét őket. Felállnak): Mi ez? Török komédiát mutogatnak? Mikor a mi hős németjeink Budavárát sturmolják, hogy a töröktől visszaszerezzék! AMBRUS: Herr Komissar, ez nem török játék, hanem arabus. WINDEOK: Alles eins, mohammedán. EVELIN: Még ha sátán is, jaj ollan szép, csak igen szomorú, Leila szereti Medzsnunt és vice versa, de tilalmas, mert a két atyafiság haragba vagyon, valósággal dörög meg bömíbölög egymásra! Eme tisztelendő Bornemissza Ambrus deák írta, no vigabbat is írhatott vóna. AMBRUS: Nem én találtam ki, csak régi persa poétákból öszve szedegetém. WINDEOK: A prédikátor úr, ha szabad kérdenem, mért a mozlim poétákat bújja, mért nem a Szentírást? Ügy tudom, a lelkek épségire s idvességire lön ide invitálva. AMBRUS: Valóba, Comes Nádasdy úr református prédikátornak Sárvárra hívott. De itt csupa római katholikus van, és térítenem tilos, miivel a veszedelmes időiben az is viszály-szítás és rendzavarás. Mit tegyek? A deákoknak ollyan játékot tanítok, az ifiak s asszonyok gyönyörűségire, amellyben nincs se Kálvin, se Pápa. WINDEOK: Csak vagyon benn fertel- mes paráznaság. EVELIN: De nincsen! A tisztességes és 866
