Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - "Költészet és valóság" Kálnoky Lászlóval Baka utca című verséről beszélget Kabdebó Lóránt

En a kort nyitott szemmel szeretném nézni, bátran és [személytelen.

A salak közt tisillog-e nemesfém, meghatározná az értelem.

De az őrült század zavarában barbár indulóra lép a lábam, s szenvedélyek labdáznak velem.

S egyre őröl, működik az elme, mint a megvadult malomkerék.

Nem segít a bor, se nő szerelme, nem kell zsiroís hússal telt fazék.

Nem dsábít a kétes üdvű mennybolt:

Ki a földön mindig idegen volt, nem vigasztalhatja azt az ég.

Bár vihetne egy szigetre vágyam, hol a béke és a osend örök. melynek árnyadó oázisában megnyugodhatnék az üldözött.

Régi dstéink derűje hol van?

Hárman fuldoklunk e bús pokolban, kéntszagú, mjaró lángok között.

ígértem, hogy elmondom annak történetét, hogyan kerültem nemcsak mint látogató a Baka utcába. A letartóztatás és szabadulás után Vas István és Marika kezdtek attól tartani, hogy esetleg szigorúbb (hatósági intézkedésekre is sor kerülhet. 1944-ben a Sztójay, majd a Lakatos-kormány idején történt mindez. Nem tudom biztosan, kellett-e már akkor is váratlan razziától tartani; abban sem vagyok bizonyos, büntették-e már akkor is a magyar törvények az úgynevezett „fajgyalázást”. De tekintve a német megszállást, minden megtörténhetett. A feljelentés is megismétlődhetett, melyet a költő Icuska feljelent című verse örökített meg. Szóval, mindketten kezdték bizonytalanságban érezni magukat. Félig én ajánlottam fel, félig ők kértek meg rá, hogy költözzem hozzájuk. Én akkor a Belügyminisztériumiban mint miniszteri segédtitkár teljesítettem szolgálatot. Olyasfélét terveztünk, hogy ha egy váratlan éjszakai razzia jönne, úgy állítjuk be a helyzetet, mintha Marika és ón tartoznánk egymáshoz. Azt állítanánk, hogy Marika Vas István elhalt feleségének, Kassák Étinek a barátnője volt, és ő kérte meg halálos ágyán, hogy törődjünk Pistával. Azon is gondolkoztunk, hogy ilyen esetben a költőt el is rejthetnénk a lakásban. Kipróbáltuk az előszobában álló szennyesládát. Pista összekuporodva belefért ugyan, de a ládafedelet már nem lehetett rácsulkni. Kitaláltuk, hogy ha lebontanánk az egyik szoba cserépkályhájának tetejét, oda felülről bemászhatna. Sohasem figyeltem meg azelőtt pontosan egy cserépkályha belsejét. Ügy képzeltem, belüliről üres fűtőtér az egész, és csak egy nylílás vezet belőle a kéményhez. Mikor a felső fedőlapot lebontottuk, és megpillantottuk a harántcsöveket, rájöttünk, hogy oda még egy gyermek se bújhatna be. Ha pedig a harántcsöveket is lebontanánk, az egész kályha szétesne, vagy összedőlne. Így hát abbahagytuk a munkát, a kályhát egy deszkalappal fedtük be. Szerencsére, nyár volt, nem kellett fűteni.

820