Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - Száraz György: A tábornok XVIII. (életrajzi esszé)

re: „Orbán Lászlónak volt két katonatiszt ismerőse. Az egyik Pálffy György, a másik Sólyom László. Orbán először is Sólyomot mutatta Ibe, akinek lakásán többször is aludtam, és vele beszélgettünk az akkori katonai helyzetről. Volt neki egy katonai térképe, azon magyarázta, hogyan alakultak a harctéren a dolgok. Aztán Pálffyt ismertem meg, -ugyancsak Orbán révén. Orbán azt mondta: döntsék, kivel tartsunk kapcsolatot kettőjük közül, mert általuk katonai bizottságot kell létrehozni. Ez 1944 nyarán történt. Előbb Sólyommal beszéltem, utána megismerkedtem Pálffyval. Ügy láttuk, hogy Pálffyval inkább lehet dolgozni.. . Horváth Mártonnak számoltam be benyomásaimról Sólyommal és Pálffyval kapcsolatban. Ezt követően Horváthot elvittem a Böszörményi útra, Pálffy bátyjának a lakására, ahol Pálflfy Györggyel találkozott. Ettől kezdve volt szervezeti kapcsolat Horváth Márton és Pálffy György között, illetve Pálffy révén Sólyommal.. . Felmerült az a gondolat is, hogy most már elérkezett az ideje annak, hogy partizáncsoportokat hozzunk létre. Elhatároztuk, hogy mivel Pálffy és Sólyom értenek a katonai dolgokhoz, Pálffyval össze fogjuk hozni azokat, akik révén ki akarjuk építeni a partizáncsoportokat. Az első ilyen volt Fehér Lajos ... Fehér Lajost hozzám Donáth kapcsolta, én hoztam össze Horváth Mártonnal. Horváth később összekötötte Pálffyval...”

De jól ismerte Péter Gábor Rajkot is, és másik társát az illegális pártvezetésben: Kádár Jánost, akivel együtt bújtak meg egy Hungária körúti romos házban, közvetlenül a front háta mögött, állandó életveszélyben várva a közös felszabadulást. Habozás nélkül teljesítette mégis később a parancsokat; hogy „vak-hit” és „magasabb érdek” sem marad mentségnek, arról megint csak a Nógrádi-emlékirat tanúskodhat: „1956 nyarán a Központi Vezetőség egy bizottságot küldött ki, hogy vizsgálja meg az egyes személyek felelősségét a koncepciós perek előkészítésében ... Szükségesnek tartottuk Péter Gábor kihallgatását, aki akkor a börtönben töltötte büntetését. Péter szinte mindenért Farkast tette felelőssé. Ö volt az, aki neki utasítást adott és munkáját irányította. Majd amikor Péter a ,börtönhírszolgálat’ útján megtudta, hogy Rákosit a Központi Vezetőség megfosztotta főtitkári funkciójától. . . újabb kihallgatást kért. Ekkor már azt erősí tgette: Rákosi volt a főbűnös abban, hogy az államvédelmi szervek koncepciós pereket gyártottak.”

De térjünk most vissza az 194-9-es évhez. Amikor Rákosi abban a -bizonyos cikkben a népi demokratikus államforma sajátosságairól értekezik - és kétségtelenül igaz megállapításaiból valójában azt olvashatjuk ki: szükségtelen az országon belüli osztályharc -bármiféle mesterséges élezése —, akkor már minden bizonnyal „álmatlanok” az éjszakái. Rajk már nem belügyminiszter, nincs már sem a Katonapolitika, sem a határőrség -Pálffy kezében, Fehér Lajos a Szabad Földet szerkeszti, Münnich is készülődhet hamarosan Szófiáiba követnek. Farkas Mihály pedig együtt tartja kezében a hadsereget és a Péter Gábor vezette, önálló hatósággá előlépett államvédelmi szervezetet.

A Rákosi-cikk megjelenése után pontosan nyolc hónappal, 1949. szeptember 16-án Rajk László így vall a bíróság előtt a maga „kártevő tevékenységének” egyik lényeges mozzanatáról: „Végül még egy utasítás jött Tito és Ran- kovics részéről 1947 második felében . . . Igyekezni kell az egész rendőrségét, honvédséget, mint fegyveres erőket kihúzni a Kommunista Párt, általában a népi demokrácia politikai befolyása alól... Ennék egyik eszköze — szólt az üzenet indoklása — az, hogy én oszlassam fel a rendőrségen -belül valamennyi pártszervezet politikai működését és ezzel lényegében egy csapásra két legyet tudok ütni. Először is: kihúzom a rendőrséget a népi demokratikus -politika befolyása alól, ezenfelül a Kommunista Párt -befolyása és ellenőrzése alól. Más802