Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - Száraz György: A tábornok XVIII. (életrajzi esszé)

zón ..Persze azért ő sem hagyja ki a halál-veszedelmet: amikor felsorakoztatják őket a börtönfolyosón, egyik társától szappant kunyerál; és — mondja

— „ez a szappan mentette meg az életemet. A vörös katona ... úgy látszik, engem szemelt ki vértől vagy bortól ittas bosszújának kitöltésére, mert szuronyát rámszegezve hozzám jött, hogy a burzsujt megölje. Erre én azt mondtam neki:

— Mielőtt ezt tenné, vitéz úr, legyen szíves és vágja ketté ezt a szappant. A markomat tartottam elé; a szappan azonban nagyon kemény volt, s míg a katona reszelt, a testi munkában elpárolgott embert ölő dühe.”

A túsz-szedés valóban félelmet keltett a polgárság körében, de kivégzésekre egyszer sem került sor; május végére pedig, amikor a katonai helyzet valamelyest egyensúlyba kerül, valamennyi túszt szabadon engedik.

Idézem most egy, a Horthy-rendszerben megjelent helytörténeti monográfiából a Duna-melléki ellenforradalmi kísérlet egyik epizódját. A leírás nemcsak szórakoztató, de jellemző és tanulságos is:

„A kommunizmus napja 1919. június 19-én rövid időre homályba borult, amikor kitört az ellenforradalom ... Soltról jött át reggel három órakor néhány kocsi ellenforradalmár, akik az itteni vörös őröket lefegyverezték... Délre mór vagy háromszázan voltak fegyverben a templom udvarán; persze nagyobb rész kezében a fegyver csak ásó, fejsze, kasza s más ilyen munkaszerszám . .. Az hírlett, hogy alulról, Dunapataj felől 13 000 fegyveres ember ágyúkkal fölszerelve húzódik fölfelé .. . Ehhez a táborhoz akart csatlakozni a mi háromszázunk . .. Másnap egy kis csapat előre ment Tass felé, s annak határában csatározott a vörösökkel. Itt esett el Jenei János 21 éves ifjú. Ö volt az ellen- forradalom egyetlen áldozata .. . Már-már a győzelem pálmája integetett a lázban égő arcok felé, midőn harmadnap reggel, június 21-én halljuk a sápasztó hírt, hogy a Dunán egy ellenséges monitor közeledik teljes gőzzel. No, most mit csináljunk az ásókkal, kapákkal, kaszákkal?... Annak is híre jött, hogy a város másik oldalán meg pánoélvonat közeledik hat ágyúval, s azon érkezik maga Szamuely, a kommun cerberusa ... A községháza elé gyűlt nép a kegyelemkérés mellett szavazott. Küldöttséget menesztett... előbb a Duna-parbra a monitor, majd a vasútállomáshoz a pánoélvonat parancsnoka elé, s kértük, hogy a várost kíméljék meg. Az ígéretet megnyerve nyugodtabban tértünk haza. Délután öt órára népgyűlést hívtunk össze, hogy ... az új választásokat megejtsük ... De mielőtt a gyűlés megnyitható lett volna, autódübörgés, gépfegyverropogás hallatszik, s pór pillanat múlva két páncélautó áll meg a városháza sarkán s belőle Szamuely ugrik elő, 16 állig fegyverzett emberformájú vadállattal. Ropognak a puskák; a tömeget hirtelen olyan pánik lepi meg, hogy többé nem ura akaratának. Ki merre lát, fut sikoltozva, ész nélkül; néhány pillanat és a népiem piactér kiürül, de a 16 bandita még akkor is lövöldöz s kiabál állati üvöltéssel: Megállj, megállj! Meg is állt vagy 10—25 békés polgár, akiket Szamuely nyomban meg akart harmadol tatni... Dühe csak akkor enyhült némileg, amikor megtudta, hogy elnökválasztásra gyűlt össze a tömeg. De így is szigorú vizsgálatot tartott. Csukás László pénzügyőrt a vallatáis után azonnal kiküldte a városháza udvarán álló akáctfa alá, hol a pribékek hurkot vetettek nyakába, de nem akasztották fel. A legdurvább hangon vallatta Szamuely a jegyzőt, bírót, takarékpénztári igazgatót, postamestert, csendőrparancsnokot ... de hasztalan, senki sem vallott úgy, hogy az akasztófakötelet munkába állíthatta volna. Végre éjfél felé Szamuely belefáradt a vallatásba s Csukásnak is megkegyelmezett. Nem lehetetlen, hogy e Vérszomjas vadállat megsze- lidülését elősegítette Bánhídy Gyula segédjegyző vörös mellénye, melyet egész idő alatt maga előtt látott..

790