Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Balázsovics Mihály: Történés a tükrön-túlról, Ünnep, Márványba simítva De capo al fine (versek)
Márványba simítva mikor átkozódtál úgy melyben nem parázslott fel az önzés mindig megtagadott tudata mikor szerettél úgy hogy szfinx-magányod mosolya mögé rejtetted a valódit mikor verekedtél úgy istenigazában számítás nélkül övön-alulra nem ütve mikor tapogattad merszedet önketreceidben mikor kívántál oly igazán hogy a szemed előtt trónoló bazaltkő meghasadt * hisz „így is úgy is” az vagy ki voltál lehetsz és vagy de mikor követelsz olyan vizet melyben ár-ellen képtelenség úszni * az vagyok ki voltam felhasadt homlokom legyen márványba simítva szavaim csendje épüljön egy olyan igaz rendbe melyben az álnok sem lehet hazug és a fösvénységgé okoskodott igazság csak a nullpontról indulhat lenghet mint az inga szívenütve azt kinek csak az éj sötétje világít
