Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Páskándi Géza: Az ígéret ostroma (Félhold és telihold) (Történelmi színjáték két részben Kőszeg várának ostromáról)
FORINTOS (jön): Alázatosan jelentem az ellenaknák szépen haladnak. Túr a török. Mint a vakond, úgy mozgatja a földet. Szerintem nincs egyebük csak ez a sok fülbevaló. JURISICH: Miféle fülbevaló? FORINTOS: így kereszteltem el ezeket a kisebb ágyúkat. Mert ugye ezekkel csak a füleinket bántják, nem a falakat. .. JURISICH: Még jó, hogy van kedvetek! SCHUSTER (aki már rég kifelé figyelt): Kevés itt a kő, hát ha újra létrákkal jönnek. EGY KATONA (fentröl): Egy nagy teknősbéka! Egy nagy teknősbéka! Fából! JURISICH: Micsoda?! EGY KATONA: Mászik... (Megszólal a vékonyhangú vészharang.) (Jurisich felrohan a bástyára.) JURISICH (föntről): Faltörővel jönnek! A kiskapura vigyázzatok! (Emberek rohannak az aknaásók közül is a kiskapuhoz.) Asszonyok, a helyetekre! (Asszonyok jönnek elő.) JURISICHNÉ (Pankához): Szaladj a raktárba kötővászonért... már fogytán. .. PANKA: Igenis. (Elsiet.) JURISICHNÉ (Jobbágyasszonyhoz): Te meg a konyhára... velem együtt. JOBB AGYASSZONY: Én. .. maradnék. .. az uramat... megölték... JURISICHNÉ: Majd levesbe főzöd a bosszúszomjadat. (Karoncsípi, el.) JURISICH (föntről): Köveket! Csóvát! A többi bástyához is! (Az őHorony felé néz.) Az őrtoronyból is jeleznek! (Felrohannak a bástyára, s köveket zúdítanak le, csóvákat. Nagy robaj, mint amikor szekér szabadul el a lejtőn, Üvöltés. lentről. Csend. Ebben a pillanatban hátulról, ahol az aknát ásták, két jobbágy, ásóival hadakozva három török ellen, befelé hátrál.) SCHUSTER: Oda! (Rohan, véle együtt Gábriel. A rövid, de ádáz küzdelem, mire Jurisich futva odaér, a három török halott, s az egyik jobbágy. A másik megsebesült.) (A Városbíró megjelenik.) VÁROSBÍRÓ: Itt vannak a hordók, s a kövek. (Hátramutat.) JURISICH: Ahol kiiyugattá'k a falat, betömni! (Emberek rohannak, amerre Városbíró mutatott. A bíró előre jön. Gábriel egy hátsó bástyára mászik.) SCHUSTER: Forintos uram, a sebesülteket ! FORINTOS (két öreg felé int, akik a taligával jönnek is): Ezt... a halottaspincébe. .. ezt az ispotályba... Nehogy fordítva vigyétek, hé! A törököt is, te... ugyanoda: ott már úgyis szent a béke. (Felrakják őket.) Élőbb a sebesülteket tegyétek fel te... ezek már úgyse sietnek sehova... (Ezt a halottakra.) (Elhúzzák; most a hátsó bástyáról Gábriel kiabál.) GÁBRIEL: Az árokból a hullákat kisodorta a víz... a gerendákat is... Most tutajjal próbálkoznak! Jelez az őrtorony! (Jurisich felrohan az elülső bástyára. Majd ráérősen lejön.) FORINTOS: Nem veszélyes? JURISICH (halkan): Mi sem sietünk sehova. FORINTOS (rosszat sejtve): Hogy tetszik ezt érteni? JURISICH: Még van egy kis időnk. A tutaj nem magában fog jönni. FORINTOS: Hát? JURISICH: Fatomyot akarnak ráépíteni. .. olyat, amit csigával fel lehet húzni... ha ez fölibénk kerül... a várfal, a bástyák fölé... úgy potyogtatja majd a robbanó tojásokat, meg zúdítja a tüzes nyilakat, mint annak a rendje. .. SCHUSTER: Megpróbálhatjuk felgyújtani. .. JURISICH: Látja bíró uram... maradt még nekik is gerenda elég. VÁROSBÍRÓ (mormolva): Hogy a tűz égesse meg. JURISICH: Bár úgy lenne, de a tutajon mindenütt vizes teknők meg hordók. FORINTOS: Tetszett említeni a robbanó tojást... Akkor hát a tojásnak fészek kell... nemde? 744
