Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Páskándi Géza: Az ígéret ostroma (Félhold és telihold) (Történelmi színjáték két részben Kőszeg várának ostromáról)
JURISICH: Mi a várost és a várat nem adjuk fel, akármennyién is vannak. PLÉBÁNOS: Valami... segítségben — reménykedhetünk ? JUíRISICH: Ezt épp kelmed kérdi. Hát nem ott a legnagyobb segítség? (Az égre.) (Sötét; zene, mely most janicsárzenébe — török muzsikába hajlik át: apró oboák, pikoló, pergő dobok, cintányérok, s a triangulum szólnak. Ez a muzsika lehet affféle „leitmotiv": ismétlődik valahányszor a török tábor képe következik, persze a kép hangulatához illő változatokban. Lehet a magyar tábor képeinek is ilyen állandó zenéje: kürtök stb.) 3. kép Török tábor. Ibrahim nagyvezír sátra kicsit hátrább. Néma őrök. HANGOK(távolabbról): Megjött a nagyvezír! Megjött a nagyvezír! (A sátor függönye meglibben, kilép Za- im, a janicsártiszt, mint aki munkáját végzi, megigazgatja a sátor függönyét. Majd hirtelen az égre néz, amely vörö- södni kezd a lángnyelvektől. Lihegve jön Első török tiszt.) ELSŐ TÖRÖK TISZT: Jön a nagyvezír! Hozza a szultántól a parancsot... Vajon támadunk vagy elvonulunk? ZAIM (sandán): Te mit szeretnél? (Az égre.) Odanézz. ELSŐ TÖRÖK TISZT: A magyarjaid műve. ZAIM (összevonja szemöldökét): Hogy érted ezt? ELSŐ TÖRÖK TISZT: Te is magyar vagy... vagy horvát? Nem?... ZAIM (kioktatva): Muzulmán vallásé török vagyok. Megértetted? ELSŐ TÖRÖK TISZT (ravaszkásan): Hát persze... de az anyád, meg az apád... az más volt. ZAIM: Tudod, ki volt az anyám? ELSŐ TÖRÖK TISZT: Nem. ZAIM: A birodalom. ELSŐ TÖRÖK TISZT (vigyorogva): S apád meg a szultán, igaz-e? ZAIM: Ne vigyorogj, ha komoly dolgokat hallasz! (Megragadja.) ELSŐ TÖRÖK TISZT (nyögve): Eressz no! (Zaim elengedi.) Furcsa fickók vagytok ti janicsárok. Törökebbek a töröknél. Sose hittem volna. ZAIM: Majd elhiszitek. (Komor.) ELSŐ TÖRÖK TISZT: Nagyon belétek sulykolták a dolgot. Nektek még nősülni se szabad, mi? Vagy már szalbad? Csak a harc, meg a harc. Nem unalmas? ZAIM: Ne kíváncsiskodj testvér, mert megőszül a szakállad. (Fenyegető, némi fanatizmus.) Jól vésd az eszedbe: legfőbb vezetőink bennünk jobban megbíznak, mint bennetek. És mint bárki másban. ELSŐ TÖRÖK TISZT (kicsit komikusán): Csak tudnám miért. (Gondolkodóba esett egy villanásnyira.) ZAIM: Egyszerű ez, testvér, saját anyjához a tökkelütött gyermek is tud ragaszkodni. De a jó mostohához — csak, akinek esze van. ELSŐ TÖRÖK TISZT (kissé megszeppenve, hogy a másik ilyen komolyan vette): Hát nem is azért mondtam... tudom én, milyen remek fickók vagytok. De azért annyit megmondhatnál, tudsz-e még magyarul? (Csak a kíváncsiság furdalja.) ZAIM (apró szünet után, kurtán): Tudok. (Nem néz rá, a tűz felé fordul.) ELSŐ TÖRÖK TISZT (a fecsegők módján): Hát én is nehezen felejteném el a törököt. ZAIM: Kötelességem volt nem elfelejteni. ELSŐ TÖRÖK TISZT: Kötelességed? (Csodálkozás). ZAIM: Nem hallottál még tolmácsokról? Vagy olyanokról, akik az ellenség ruhájába öltözve besurrannak a másik táborába ? ELSŐ TÖRÖK TISZT: Ahá. Az más. (Némi tisztelet. Sóhaj.) De azért Allah nevére mondom, én sose tudnék janicsár lenni. ZAIM: Mert nem nősülhetnél, mi? (Kaján.) (Lódobogás, erősödve. Megszűnik.) 720
