Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Varga Imre: Akaratlanul, Idill, Hálóvers, "Szétgyökerezem", Ahogy távolodsz (versek)
VARGA IMRE Akaratlanul Semmi sem akart, még ez a vers sem. Zeng megíratlanul fölöttünk, s mint tajtékzó folyóvíz kiürült flakkonokkal, szavakkal labdázik. Szétbom- lott bábu, darabokban a mondat: kitépett karjai külön s kitekert lábai külön; törzsét magában forgatja az örvény. Koporsók. Lila belsejük kitódul, és a foszlányokból fölszikráznak apró nikkel bogárkák. Elzúg mellettem a vers. „Szétszórt hajjal” utána. önmagukra vonatkozó hasonlatok közt rekedtem. Magányos vagyok páros létemben is. Szétfröccsent a tömeg. Mi csak 'gondoljuk; ők le is irtják. S mert ők (a mások) csak gondolják, mi meg is rajzoljuk a hangot. Sok verset írtunk már itt részegen az örök igazság ok kocsmabűzében. Forog végtelenített körhintánk. Szédülünk. Akaratlanul. Történt egy tiszta levegőjű januárvégi napon öltözz fel célszerűen húzd föl a meleg csizmát s vedd magadra a zöld vattakabátot, mondtam M.-nek a Törökugrató tetején ilyenkor metsző hideg szél jár, én viszem majd a két piros szakócát te meg vesd válladra kedves palóc hímzésű mandulástarisznyádat a csúcsot drótkerítés védi megközelíthetetlen lásd itt a tábla ÜZEM TERÜLETÉRE BELÉPNI TILOS! egy bokor tövéből törpék lézerágyúval lövik a fákon maradt mandulát az M 7-es sztrádán személyautók csörtetnek alattunk s kamionok a nyaralók és telkek még üresek magunkban vagyunk munkára alkalmas idő nézd megmarkolom jól a szakócát kivágok a kemény levegőből egy téglányi tömböt majd a másodikat harmadikat s gondosan a többit is egymás után pár nap alatt fölépítjük a csúcsot elzáró drótkerítés mellett házunkat majd csodálkozik az arrajáró turista ha láthatatlan falának ütközik bennünket nem ér a szél és a záporeső mandulát rágcsálunk s a Csíki csárdából papírzacskóban hordjuk föl naponta a jó meleget és fölkereshetnek bennünket barátaink a hegyen jól megférünk egymással a nagy szobákban. 673 Idill
