Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 7. szám - Széki László: Nagy László emléktáblájának avatása, találkozásunk a gyermekkönyvtárban (versek)
amitől az álom nélküliek reszkettek s ahová megtértél s mi csak álmaidat fejtve sejtjük hol ragyog igazán: a Te szíved izzadta ki drágagyönggyé — fülünket rátapasztajuk a titkokat szülő kagylóra szívedként a tengert tovább dobogtatja figyelmeztetve a világegyetemet hogy többé nem vonható vissza belőle az ember nem vagy visszavonható belőle szülöd szüntelenül csillagzatainkat galaxisok lombozatát terebélyesítve s fölfogva tenyeredbe a lehullókat hogy emlékezetünk el ne veszítse hogy felejtés-fáktól ne válhasson zűrzavarossá az űr Téged ültetett földjébe az Ür hogy tovább teremjen a táltos-szavakat tudó ember aki rádgondolva nem rezei be attól ha kiejti a kimondhatatlant s a legyőzhetetlent nevén nevezi mert ott lebegsz fölötte tűznyelvként minden rontás rongyát elégetve 607
