Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - Cs. Nagy István: "Jót és jól" (Kazinczy-breviárium)
„Jót s jól” KAZINCZY-BREVIÁRIUM Kazinczy Ferenc halálának 150. évfordulójára megjelent a Tankönyvkiadó breviárium-sorozatának ötödik kötete, a „Jót s jól!” című válogatás. A válogató, jegyzet- és utószó-író Szilágyi Ferenc fölhívja a figyelmet a sorozat „szerény jubileumára”: tíz évvel ezelőtt indult a vállalkozás a Csokonai-idézetgyűjteménnyel, s azt követte — mostani kötetünk előtt — Fazekas, Kölcsey és Berzsenyi világának „summáriuma”. Máig tehát ez a címjegyzék: „Vitéz Mihály ébresztése” „Boldog, aki fákat ültet...” „Hass, alkoss, gyarapíts!” „Forr a világ...” „Jót, s jól!” A könyvtípus, a breviárium — a hagyomány és az aktuális fölfogás szerint — nagy szabadságot engedélyez egy-egy életmű megidézésében. Szilágyi abban jelöli meg a módszer előnyét, hogy az ilyen szövegközlés kirajzolja az alkotó eszmerendszerét, „gondolat- és érzelemvilágának kristályszerkezetét”. Arra is törekedtek a mostani kötet gondozói, hogy a kevésbé ismert Kazinczy-gondolatokat tegyék közkinccsé. A breviárium tudományos, művészeti, politikai tárgyú egyaránt lehet, választhat tematikus, műfaji vagy kronologikus elrendezést, mindig kaleidoszkóp, montázs, mozaik, szellemi körkép. Redukált szövegeket közöl — többbnyire nem eredendően aforisztikus írásokat —, így a szövegkörnyezetből szükségképpen kiragad. Ezzel a kiszakítással, kiemeléssel nem az eltávolító önkényt alkalmazza, hanem éppen a gondolati bekapcsolást az életmű erőterébe, kontextusába. Az idézés ősi joga, hagyománya munkál a breviáriumszerkesztésben. Ezt a jogot senki nem vitatja, s azt sem állítja, hogy az idézet azonos a műegésszel. József Attila az Irodalom és szocializmusban kifejti, hogy „a mű világának minden pontja archimédeszi pont” és hogy „a műalkotás a legkisebb elemében is műalkotás”. Addig „redukálja” (látszólag) a művet, hogy „a szó önmagában is műalkotás” tételig jut el. Mindezzel nem a mű szétrombolására bátorít, hisz annak minden pontja valóban strukturálisan kimoz- díthatatlan, esztétikai szükségszerűséggel végleges. De éppen erről van szó: az idé- zetnyi rész és a műegész (struktúra) kölcsönös meghatározottságáról. Ha pedig a rész és egész feltételezi és felidézi egymást, akkor könnyen belátható, hogy az idé- zetnyi „archimédeszi pont” milyen erővel „rántja magával” az egész művet, amelyből vétetett. Az idézet kalauz, óhatatlanul el kell vezetnie a teljességhez, az adott életműhöz. A breviárium missziója föltétlenül a bevezetés egész életművekbe. A breviárium nem mankó a kezdő olvasónak, a diákembernek vagy a kényelmes felnőttnek, nem a mondanivalók kivonata, nem a lényegességek gyűjteménye olyan áron, hogy a teljes műveket, ill. az életművet zárójelbe tehetnénk. Inkább ízelítő szerepe van. Egyébként többféle szerkesztői elvet vonz ez a könyvtípus. Lehet eleve reflexiók, meditációk gyűjteménye, tovább tömörítve a szót: szentenciáké, aforizmáké. Eötvös József híres Gondolatok című kötete (Ráth Mór ötödik kiadása 1891). Hadd idézzünk a félezer oldalnyi eötvösi elmélkedésből egyetlent, a stilisztikai, nyelv- filozófiai mélység igazolására: „Hány író panaszkodik, hogy gondolatait nem fejezheti ki? Nem bámulatos-e, hogy ők a bajt gondolataik sokaságának s nagyszerűségének tulajdonítják, s nem inkább azok zavartságának. — Teljes meggyőződésem, hogy amire nézve gondolatban egészen tisztában vagyunk magunkkal, arra a helyes kifejezés sohasem hiányzik.” Mennyit mondhat ez ma is nyelv és gondolkodás kor559
