Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - Száraz György: A tábornok XV. (életrajzi esszé)
és az ország fegyveres védelmére. .. December 6-án, a Ludovika tiszti díszvacsoráján nyíltan kimondja: a honvédelem érdekében, ha kell, az ördöggel is szövetkezik! Csalódnia kell majd ebben az „egyetlen erőben”, de mégis milyen másféle szövetkezés ez, mint amit Gömbös emleget memoárjában, antant-kapcsolataira emlékezve: „Hazafiúi szempontból mindig undorodtam attól, hogy magyar ügyben idegenek segítségéhez kell folyamodnunk. A bolsevizmus letörésére azonban az ördöggel is szövetkeztem volna.” Bartha hadügyminiszter sem tétlenkedik. December 7-én rendeletet bocsát ki „riadó csapatok szervezéséről”. Bevezetőként megállapítja, hogy a „megszervezendő alakulások felállítása lassan halad előre”. Az ok: „a legfiatalabb korosztályokhoz tartozó egyének hazafiatlansága, kötelességtudat hiánya, és sok helyen a tisztikar egy részének passzív magatartása”. Kell tehát „egy használható rendfenntartó szerv”, amely „mozgó karhatalomként” alkalmazható, a kormány szándéka szerint. A katonai körzetenként felállított, tüzérséggel megerősített zászlóaljak „más katonaságtól elkülönítve” állítandók fel, jól megválogatott önkéntesekből... A csapatállomány 25 százalékát továbbszolgáló altisztekből toborozná, tiszti és egyetemi zászlóaljakat tervez, vidéken parasztalakulatokat. A szervezés munkájába a MOVE is bekapcsolódnék ... A képhez hozzátartozik, hogy a „csökkentett létszámú” hadügyminisztériumban ekkor 829 tiszt dolgozik. Sokan vannak •— és többségük csakugyan ellenforradalmi érzelmű. Friedrich István az egyik államtitkár, mellette dolgozik Gömbös Gyula.. . Ügy tűnik, ezúttal nem ok nélkül gyanakodnak a Katonatanácsnál. A Népszava december 8-án vezércikkben támadja Barthát, felemlegetve a tisztek gyanús mozgolódását. A miniszter tiltakozik a vádak ellen: ő valóban csak használható egységeket akart a kormány rendelkezésére bocsátani a lezüllött alakulatok helyett. Igazat mondott-e akkor, vagy később hazudott, elLenforradalmi babérokra vágyva, nem tudni. De 1928-ban így emlékezik a Neues Wiener Journal hasábjain: „Riadó alakulatok és tiszrti ezredek felállítását határoztam el. Ugyanazt a szervezetet akartam létrehozni, amelyet később Németországiban Noske hívott életre, és amellyel a Spartacus-mozgalmat véríbefojtóttá. Az utasításokat saját felelősségemre adtam ki... és a kormány előtt is kénytelen voltam azokat eltitkolni. .. Lorx tábornokkal elhatároztuk, hogy színleg tárgyalni fogunk a katonatanáccsal, de a tárgyalásokat mindaddig elhúzzuk, míg a riadó alakulatok és a tiszti ezredek készen állnak, hogy a katonatanácsokat velük szétlkergassük.” Pogány József, a Katonatanács elnöke megszervezi a miniszterbuktatást. December 11-én és 12-én a laktanyákban gyűléseznek a katonák. Második nap az egész helyőrség felvonul a Várba; küldötteik a miniszterelnökségen átadják követeléseiket Károlyi Mihálynak: Bartha mondjon le, adja át helyét egy civil miniszternek; oszlassa fel a kormány a tiszti egységeket, adja meg a legénységnek a parancsnok-választás jogát, és — javítsa a katonai ellátmányt... Bartha lemond, a kormány elítéli mind az ellenforradalmi próbálkozásokat, mind a katonai demonstrációt. A hadügyi tárca egy ideig betöltetlen marad, az ügyeket Böhm Vilmos és Friedrich István, a két államtitkár viszi tovább. De Bartha Albert vezérkari 'alezredestől sem búcsúzunk véglegesen. 1946529
