Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - Tandori Dezső: A küzdés, ön (vers)
folyammederszitáló fenn valami északi Columbiában, akihez a (három medve csatlakozott, 'bacsók, hogy mentse meg az életüket: nemrég olvastam. Most egyik madaram megint a fejemre szád. A — dehogy vadász, épp vadászok végeztek két medvéjével, két legjobb barátjával, ott haltak meg, végig kellett néznie — mosó, fenn, aki végül a megmaradt medvéjét kénytelen volt elzavarná, mert ő maga nem maradhatott örökre ott. Én játékmedvékkel kezdtem, madarak csatlakoztak hozzám élőben. Elmegyek, másban, de addig állandóan produkálni kell valamit, pedig már tudom, talán nem is kedene. Az abbahagyást feladott játszmának tekintjük magunk is. Holott nem igaz, talán; nevetségesen elbizonytalanodom, és kertelek, 'és a produkció, az egyszerűbb beszéd helyett. Az lenne az egyszerűbb és tisztább beszéd, ha többé egyáltalán semmit se mondanék, hanem ez is hol történne, és akkor lassan: .kivel. Nem lenne, és-----------------------------------------------------■
