Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - László Gyula: Korona-tanulmányok
Tegyük ehhez hozzá, kissé kétkedve: legalább is ezt a hitet sugallta a magyar udvar felé, a bizánci udvar pedig a magyar király hűségét rögzítette ebiben a zo- máncos „okmányában. Ez az a vázlat, amelyet a Régészeti Társulat ülésén előterjesztettem. Igyekeztem a sine ira et studio törvényét betartva, a szenvtelen tárgyilagosságot megtartani, de most — befejezésül — engedjék meg, hogy elmondjam: nagy tisztesség volt számomra, magyar ember számára —, hogy a Szent Korona jobb megismeréséhez, és Géza királyunk emlékezetéhez, ha csak egy árnyalattal is, hozzájárulhattam. II. A palást gallérjáról 7 Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Koronázási palásra varrt „gallér” voltaképpen köznapi viseletre szánt királynői párta-korona! Ezt a gondolatomat is vitára bocsájtom, s elmondom érveimet. Kezdjük a „gallér” kerületének a mértékével: 64 cm! Ez egyrészt feltűnően egyezik a Szent Korona kerületével, másrészt pedig egyezik III. Béla és felesége temetési koronájával és a középkori uralkodók koronáival általában. Ezek a szokott emberi fej méretét felülmúló méretek — szerintem — abból magyarázhatók, hogy a koronák nem a természetes hajazatra — esetleg kopaszságra! — hanem parókára kerültek! Így méreteik egyeznek a hermák koronáinak méreteivel, ám az ok más. A hermák feje azért nagyobb — a szó szoros értelmében — 478
