Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - László Gyula: Korona-tanulmányok
kezdetben csak a császári ház tagjai kaphatták meg, de a XI. század vége felé a birodalom szempontjából fontos személyeknek is adományozták. Gézánál ehhez harctéri magatartásán kívül nyilván hozzájárult a császári ház legszűkebb környezetébe tartozó Synadeneval való házassága is. A bizánci korona Stemmatogyrion, ami a jogarszerű uralkodói pálcával pontosan megfelel a Sebastosi rangnak. Bármennyire is különbözik Géza a két császártól, egyben egyezik s ez nagy- jelentőségű egyezés: homloktincse van, s ez Krisztussal, az arkangyalokkal és a császárokkal egyezteti öt! A szenteknek nincs homloktincsük. Ez Gézának külön helyet biztosít a koronán, egyfajta egyenjogúságot jelent, amit ugyan korlátoz a dicsfény hiánya, a koronacsüngők elmaradása, de ellentétként — növel a gyöngyszegélyes bíbor köpeny. Lehetséges, hogy a megoldás a felirat „pisztos”-ában rejlik, amiről Moravcsik olyan behatóan értekezett (Krisztushoz hű-e, vagy a császárhoz?). Mennyire hiteles a kép? A készítő ötvös nyilván utasítást kapott, hogy milyenre rajzolja Gézát — látni nyilván nem látta, bár a görög-magyar érintkezések során láthatták sokan a bizánci nagyok közül Gézát — olyanképpen hasonlíthat ez Gézára — a bemondások alapján — mint egy rendőrségi mozaákkép a keresett személyre. Érdekes, hogy az ötvös, az idegenszerűséget, a szakáll ápolatlanságát kifejezendő, vastagabb rekeszfalat használt a szakáll körül, mint a többi zománcoknál és a rekeszszalagot szinte tördelve hajlítgatta, nem sima átmenetekkel, mint a többinél! Határozottan valami barbárt akart sugallani. A száját körülzáró lemezt jó hosszan fogták össze, és ez osztja a szájtól a szakállt. Ismerve a bizánci ceremóniákat elképzelhető, hogy milyen gondosan kidolgozott ünnepség közben adták át Gézának azt a tárgyat, amelyet a császárok és az ő 'képe díszített a Megváltóval és az arkangyalokkal egy szintben. Éppen e ceremóniák miatt Géza képmása nem lehetett maszk, vagy csupán kitalált, hanem bizonyos fokig hasonlítania is kellett. Ha ezt a feltevést szembesítjük azzal, amit eddig tudunk az Árpádok megjelenéséről, azt kell tapasztalnunk, hogy ezek nem mondanak ellent a Gézáról megrajzolt ideálképnek, a Szent Korona zománcának, hitelének. A palást Szent Istvánjának feje — erős sérülésed ellenére — nagyjából példázza a Géza zománcot, ugyanúgy mint a Szent László-herma, amely szinte hasonmása a zománcképnek. Női volta ellenére Piroska mozaikja is beülik ebbe a sorba, nagyjából, ugyanilyen tanulságokat kell levonnunk a három koponyaleletből: a tihanyi I. András, a győri herma koponyaereklyéje és III. Béla fehérvári koponyája Is hasonló felépítésű fejre utal. Nem ismerjük a zománckép Gézájának arcélét — profilját — amelynek alapján biztosabban ítélhetnénk. Míg Bizáncban elegendő volt talán „a császár” beidegződött ábrázolása, aminek azonosításához a felirat nyújtott alapot, ugyanez elképzelhetetlen Géza és udvara esetében, akik aligha olvastak folyamatosan görögül, előttük csak a képmás állott, királyukat pedig jól ismerték! Mindezek alapján meg kell ismételnem, hogy Géza zománca, legalább egy rendőrségi mozaikkép erejéig hitelesen idézi meg az Árpádház e nagy uralkodóját. Azokon a jellemző „apróságokon” keresztül, amelyek a basileust megkülönböztetik a kisebbik uralkodótól és főként Gézától, beleláthatunk abba a világba, amelyet olyan jól ismerünk Konstantinosz Porphürogennetosz „De ceremoniis aulae bizan- tinae” című munkájából. Mivel itt nem kisebb kérdésről van szó, minthogy reánk maradt-e a XI. századi Árpádok egyik nagy királyának hiteles képe, ne siessünk ítéletünkben, időzzünk még kissé ennél a kérdésnél. Géza alakja nemcsak viseletében és koronájában tér el a többitől. Krisztus, az arkangyalok, szentek, Du'kász és társuralkodója kivétel nélkül mind ápolt, gondozott jelenségek, hajuk szabályos fürtökben koszorúzza fejüket, amennyiben szakálluk van, nyírott, rövid szakáll és hullámjátéka kellemesen keretezi az arcot. Udvari emberek ezek, akárcsak gótikus székesegyházaink kapuibélleteinek szentjei. Géza kirí közülük, haja nem hosszú, mint a császári személyeké (azaz nem visel parókát!), 472