Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Váczy Péter: Az angyal hozta korona (tanulmány)
szent király”, vagyis Szent István király koronájára e dátumnál nem lehet újabb. Hogy pedig valóban a Szent Koronának ún. alsó „görög” részéről van szó, igazolja a XIV. századi krónikaszenkesztés 156. fejezete, mely elmondja, hogyan sértette meg Ioannes Komnenos bizánci császár (1118—1143) II. István magyar királyt (1116—1131). Azt állította ugyanis „Magyarország királyáról, hogy az ő hűbérese.” Miképp juthatott a császár erre a gondolatra? Ű<gy, hogy II. István a Szent Korona császár- képét viselte koronáján. Aki pedig fejékén a császár képét hordja, azt joggal tarthatták Bizáncban a császár alattvalójának. Ezt az adatot az Álmos-ág története őrizte meg, mely II. Géza uralmával (1162-ig) záródik. JEGYZETEK Vencel cseh és Ottó bajor herceg magyarországi szereplésére: Die Königsaaler Geschichts- qullen ed. Joh. Loserth: Fontes rerum Austriacarum. I. Abt. Scriptores Bd. VIII, Bécs, 1875. Libr. I, c. 68. p. 167—168; Anonymus Leobiensis a. 1302 ed. H. Pez: Script, rer. Austriacarum I p. 875; Annales Austriae. Continuatio Zwetlensis tertia a. 1302—8 ed. MG SS IX p. 660—2; Reimchronik ed. MG SS qui vernacula lingua usi V/2 80270—80300, 83370—83510, 86480—86500, 87040—87160, 87320—87390, 87590—87620 sorok. Hogy az országalma ül. András koronázásán még megvolt, lásd ugyanitt 41220—41240 sorokat. Vö. J. M. Bak. Sankt Stefans Armreliquie im Ornat König Wenzels von Ungarn: Festschrift P. E. Schramm zu seinem 70. Geburtstag Bd. I. Wiesbaden, 1964. p. 175—188. Az Annales Mechovienses a. 1304 nyilván rosszul tudja, hogy Csehországba a caput sancti Stephani regis et lanceam et coronam vitték volna (MG SS XIX p. 668). A szóban forgó források értékére lásd A. Bhotsky, Quellenkunde zur mittelalterlichen Geschichte Österreichs: Mitteilungen des Inst. f. österreichische Geschichtsforsch. Ergänzungsbd. XIX 1963. A magyar krónikák az elvitt koronázási ékszerek közül csak a koronát (corona regni) említik meg (p. 481): Chron. s. XIV c. 188—193 ed. E. Szentpétery, SS rer. Hung. I p. 479—495. A kérdés kitűnő összefoglalását adja J. Deér, Die heilige Krone Ungarns, Bécs, 1966. p. 215—224. Az Anjou-kori krónikarészek szétválasztását a különböző pártállású szerzők szerint szükségesnek találtuk. Erre legutóbb Kristó Gyula vállalkozott ,,Anjou-kori krónikáink” címmel a Századok. 1967. évfolyamában p. 457—502. A Pozsonyi Krónikát mint eltérő változatot idéztük, éspedig a Script, rer. Hung. II. köt. 78—82. fejezeteit. A magyar legendák közül nem idéztük a Legenda s. Ladislai regis-t (ed. Script, rer. Hung. II p. 515—527, pedig legfontosabb krónikás adatunk az Égből leszálló angyal csodájáról éppen Szent Lászlóval kapcsolatos. (Chron. s. XIV. c. 120). Csakhogy a legenda eredtileg már a 8. fejezettel (temetés Váradon) végződött, a további fejezetek, éppen a csodák ismertetése végett, lényegesen később, a XII. század végén, sőt a XIII. század elején íródtak. Az eredeti legenda szerzőjének minden igyekvése kimerült abban, hogy Szent László uralmát jogosnak tűntesse fel. Látomásait és vallásos megnyilvánulásait már az a krónikás jegyezte fel, aki maga is hivatkozik erre a Legendára és aki Kálmán király történetét írta meg annak haláláig. Kultusza már Kálmán és fia, II. István idején jelentkezett. Dénárjaik hátlapjára rátétették, ha nem is László képét, de nevét. Erre: L. Huszár, Münzkatalog Ungarn, Budapest, 1979. Nr. 31, 33—35, 40, 45, 49, 59. Szent István Nagyobb legendája és a Hartvik-féle életrajz megtalálható a Script, rer. Hung. II. kötetében, Bartoniek Emma gondozásában. Hartvik műve második fejezetében változtatás nélkül átvette a Legenda maior harmadik fejezetéből Géza fejedelem látomását, de a nagyobb hitel okából megtoldotta azt a teherben levő fejedelemasszony látomásával. Neki István első vértanú hozta a jó hírt, hogy fia fog születni, cui primo in hac gente corona debetur et regnum (p. 406). A Chron. s. XIV. c. 120 kifejezése regnum verő et corona tibi tradetur. . . feltűnően hasonlít Hartvik fenti fogalmazására, ami megerősíti azt a tételünket, hogy a Szent Lászlóról szóló krónikarészek közvetlenül Kálmán halála után keletkeztek. Szent István koronázásáról a Nagyobb legendában c. 9 p. 384, a Hartvik-féle toldásban c. 9 p. 412—414 van szó. Kiemelkedik a legendákkal foglalkozó irodalomból Deér József tanulmánya (Der Anspruch der Herrscher des 11. Jahrhunderts auf die apostolische Legation: Archívum Históriáé Ponti- ficiae 2, 1964. p. 152—167 = Byzanz und das abendländische Herrschertum, herg. v. P. Classen, Sigmaringen, 1977. p. 467—480), valamint idézett koronakönyve 197 kk., továbbá Gerics József írása (Judicium Dei a magyar állam XI. századi külkapcsolataiban: Athleta patriae. Tanulmányok Szent László történetéhez, szerk. Mezey L., Budpest, 1980. p. 113—134). III. Ince bejavít a Hartvik-féle legenda szövegébe: Theiner, Vetera Monumenta Slavorum Meridionalium I, 1863. p. 57 (regeszta). A pápai légátus nyomására a magyar udvar végleg behódol a Szentszéknek a korona eredetére nézve: 1233 II. András, a beregi egyezmény (Theiner, Mon. Hung. 464
