Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Száraz György: A tábornok XIV. (életrajzi esszé)
sonlít az egykori katonadalokra: A gyomrom nagyon homorú, / Katonának lenni szomorú, j Jó volna hazamenni, hazamenni, / Otthon lenni már... 1917-től a csukaszürke uniformist a terepzöld váltja fel, hozzá lábszártekercs; és terepzöld acélsisakból falják a fedezékekben a morzsolódó kukorica- kenyeret. Az olasz fronton a katonák átlagsúlya kint az első vonalakban: ötven kiló. És úgy tetszik: sohasem lesz vége... Szélös az Isonzó vize, keskeny a híd rajta. / Ne mönny arra, magyar baka, mert leesöl rúlla. / Ugye babám, hadd essek az Isonzó vizébe! Úgyse lösz a háborúnak tizennyócba vége!... 1918 októben végén iszonyú hat napon át zajlik a fekete-sárga hadsereg utolsó ütközete Vittorio-Venetónál. Francia, angol csapatok támadnak együtt a kivérzett olaszokkal, a front összeroppan. Az antant-hadijelentés háromszáz- ezer fogolyról beszél, a tiroli hadseregparancsnokság elrendeli, hogy a hadtest- parancsnokok hagyják fogságba esni a visszavonuló csapatokat: ha ez a tömeg a Brenneren át Tirolba zúdul, a lakosságot éhinség fenyegeti... Köziben — a bolgár fegyverszünet miatt — már vonul visszafelé a balkáni hadseregcsoport is, nyomában a feléledt szerb hadsereg, olasz és francia expedíciós csapatokkal. Október 30-án — a vittorio-venetói csata utolsó napja — a szerbek elérik Orsovát, az osztrák-magyar csapatok kiürítik Belgrádot és visszavonulnak a Duna balpartjára. De az osztrák-magyar hadseregfőparancsnokság csak november 3-án délután három órakor jelenti be: Padovában aláírták a fegyverszüneti egyezményt. A német megbízottak pedig november 11-én reggel hat órakor írják alá a maguk szerződését: déli 12 órakor végetér az első világháború. Ugyanakkor írja alá az utolsó Habsburg-uralkodó a lemondást osztrák császári trónjáról. 12-én pedig fogadja a Károlyi-kormány küldötteit — Esterházy Miklós herceget, gróf Dessewfy Aurélt és báró Wlassics Gyulát —, akik kérik lemondását a magyar trónról is. Károly november 13-i keltezéssel átadta nekik „eckartsaui levelét”: „...minden részvételről az államügyek vitelében lemondok, és már eleve elismerem azt a döntést, mely Magyarország jövendő államformáját megállapítja.” (A szöveg nem mondja ki nyíltan a lemondást — ez az, amire később a legitizmus hivatkozik.) Közben zúdul vissza a felbomló hadsereg. Hazaindul az olasz front, a balkáni hadseregcsoport, a romániai, ukrajnai, lengyelországi megszálló csapatok, a nyugati arcvonalra rendelt egységek. Jönnek hazafelé a magyarok, Horvátországon, Szlovénián, Ausztrián, Cseh- és Lengyelországon át, és vonulnak a horvát domobránok, pirosfezes bosnyákok, osztrák landwehrek, lengyel ulá- nusok, galíciai lövészek és tiroli császárvadászok, a cseh ezredek katonái, egymás útját is keresztezve, keresztül Magyarországon. Bomlanak az egykori sor- ezredek, de a honvéd alakulatok is. A brassói második gyalogezred magyarjai piros-fehér-zöldet tűznek a K-betűs sapkarózsa helyére, a románok 'a maguk színeit, a becskereki huszonikilencesek — szerb, román, magyar legénység — háromfelé húznak... A katonák tömegével táboroznak a pályaudvarok vágányai között, elárasztják a városok utoáit, a főtereken zsibvásár, egész menetoszlopok tartanak végkiárusítást, pokrócot, ruhaneműt, fegyvert, de még a járműveiket is kínálják pénzért, ennivalóért, pálinkáért. Mocskos katonaköpenyek, lövészárkokban feketére aszalódott arcok, kiülő pofacsontokkal; van, aki nem adja a fegyvert, a zsebben, tarisznyában gránátot rejteget, legyen mit odahaza behajítani a jegyző ablakán, aki legelni küldte az éhes hozzátartozókat... Meg453
