Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Kompország katonái. Simonffy András kollázsregényéről beszélget Béládi Miklós, Cseres Tibor, Erényi Tibor, Juhász Gyula és a szerző
Hangsúlyozom: a hitleristákkal és a nyilasokkal konzervatív és keresztény vagy polgári humanista oldalról is szembe lehetett szállni — habár kétségkívül nem oly következetesen, mint demokratikus vagy éppenséggel szocialista meggyőződés birtokában. Meg kell említenem, hogy a könyvben sok olyan jelenségről, akcióról van szó, amelyről eddig a történészek nem tudtak, vagy ha tudtak, nagyon keveset tudtak. A maguk összességében az itt felsorakoztatott tények azt bizonyítják, hogy a hadsereg erjedése, a honvédségen belül megmutatkozó ellenállási tendenciák erősebbek voltak, mint ahogy ezek a köztudatban élnek. Ha más eredményt nem ért volna el a szerző, mint ennek a bemutatását, azt hiszem, ez is jelentős lett volna. Végső fokon drámáról, tragikus történetről van szó. A szerző anyaga és az ezekből levonható következtetések meg is indokolják, hogy mi volt tulajdonképpen a fő oka az itt lezajló tragédiának. Egyetlen egy dolgot szeretnék kiegészítésképpen felvetni. A könyv olvasása után, azt hiszem, hogy minden olvasó előtt világossá, vagy világosabbá válik az a kérdés, hogy mi volt a tragédiának a kiindulópontja. Ez nem a 40-es években keresendő, a 40-es évek történetében, nem is a 30-as évek történetében, hanem legalábbis a magyar történet utolsó évszázadában. Vissza lehetne menni 1867-ig, sőt még tovább 1848-ig, hogy megtaláljuk a könyvben ábrázolt történelmi eseményeknek a gyökereit. Nem csodálkoznék azon, ha ennek a könyvnek a megjelenése, a korábbi időszakok történetével foglalkozó kutatásnak is új ösztönzést adna. BÉLÁDI MIKLÓS: A könyvről elsősorban mint irodalmi alkotásról kell és lehet beszélnünk. De ez a regény olyan új történeti forrásanyagot tárt fel, hogy lehetetlen kitérni annak rövid szemügyrevétele elől: hogyan gazdálkodott vele az író, milyen rendszerbe állította a tanúvallomásokat, s milyen kép kerekedik ki ezekből az írásos dokumentumokból? Véleményem szerint a regény történeti anyagának három csomópontját ragadhatjuk meg. Az egyik: az 1944. októberi napokhoz kapcsolódó eseménytörténeti leírás: a másik: a katonai ellenállásnak a históriája, míg a harmadik csomópontként 1945-ből 46-ba, a fölszabadulás utáni időszakba átvezető eseményeket jelölhetjük meg. Ez azonban csak leíró megközelítése a történeti anyagnak. A kérdés valóban az, amit Erényi Tibor említett: milyen tanulságot kínál a regény a történészeknek, nyújt-e nekik ösztönzést, ad-e továbbgondolásra alkalmas anyagot? JUHÁSZ GYULA: Gondolom, Simonffy András nem azért írta a könyvét, hogy történészeknek adjon ösztönzést. Imént el is mondta a könyv megszületésének körülményeit. Mégis, talán éhhez a kérdéshez kapcsolódva, ki kellene emelni valóban azt a gondolatot, amit az előbb Erényi Tibor fölvetett, hogy mi volt a fő oka a tragédiának, mert szerinte és szerintem is ez Simonffy könyvében nagyon szépen megtalálható. Még az is, amire te utaltál itt az előbbi mondandódban, hiszen Simonffy apja szájába adva (vagy ténylegesen az idősebb Simonffy el is mondta), mert tesz utalásokat régi történelmi összefüggésekre is. Találhatunk ilyen összefüggéseket és ilyen vonatkozásokat a könyvben, amelyek a mélyebb történelmi hátteret is bemutatják. Én azt hiszem azonban, hogy nekünk nem kellene idáig elmenni. Ami számomra nagyon fontos volt ebből a könyvből, megint csak azt a kifejezést használnám, amit az előbb már elmondottam: íróilag hitelesített valamit nékem, amit én mint történész, nagyjából tudok, kutattam, földolgoztam. Méghozzá azt, hogy miért nem sikerülhetett az 1944. október 15—i kiugrás, szakítás a németekkel és ebből következik, természetesen, egy csomó más kérdés is, mindaz, ami a könyvben, mint történet szerepel! Azt hiszem ez az egyik lényeges összefüggés itt: október 15. előzménye és annak igaz története. Nem úgy, hogy mi történt 14-én, vagy 15- én délelőtt, vagy délután, hanem úgy, hogy 1944. október 15.-e nagyon világosan mutatja: ez az ellenforradalmi rendszer, államgépezetével, hadseregével, 35
