Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Nedjalko Jordanov: Rövid sóhaj (vers, Kiss Benedek műfordítása) - Tanjo Kliszurov: Madárka (vers, Kiss Benedek műfordítása)
NEDJALKO JORDANOV Rövid sóhaj A napok, jaj, mind jobban egybefolynak, testek magúkhoz mind kevésbé vonnak, szívek szkafanderbe bújva dobognak, álmok a fáradtságtól térde rogynak s föltámadó emlékek hullámoznak, mik mulattatnak vagy kétséget hoznak . . . És mégis, mégis még minid kanyarognak a vércsatomák s vérpatakok futnak, keresik egymást, szét nem szakadoznak. (Kiss Benedek ford.) TANJO KLISZUROV Madárka Véresen csüngött a madárka szárnya, ijedt, vékonyka hangon csipogott. Fölszedtük, befogadtuk a lakásba. Morzsát szórtunk elé, apró magot. Sebét lelkesen, gonddal bepólyáztuk, simogattuk remegő tolláit. Minden hiába. Mégsem maradt nálunk. Nem szállt el — csak elpusztult reggelig. Emberségünkért ez volt hát a (hála? Ez volt, ami jóságunkért kijárt? — Ügy dohogtunk a halott madárkára, alig fogtuk föl magát a halált. (Kiss Benedek ford.) 429
