Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - Czakó Gábor: Eugémia (novella)

Az elvetemüli fiatalt nyomban kiközösítették egy hétre, és most éppen ez a hét telt le. Zsuzsietta pedig gőgösen járt föl-alá, úgy a múlt napokban, mint a kollégiumi folyosón, és minden fiúnak, aki lefeküdt vele, lejátszotta a fölvételt. Egyetlen lejárt tervszakaszban sem volt ekkora sikere. Adyutcay Bandi hosszan nézett utána az undorítóan nagy, barna szemével, és gluttyogva nyelte a nyálát. Lám, ide vezet a filozofálás! Bezzeg az egészséges srácok nem filozofáltak, hanem társadalmasították a természet törvényszerűségeit, vagyis fölismerték a szükségszerűségeket, és akasztottak Zsuzsiettának! Nem tört a fejük holmi csók-ötleteken, biztosítva is volt a kacagás a pokróc alatt meg a kebelek között! Maradéktalanul.

És midőn a példamutatóan akcelerált, hórihorgas, kehes fiatalok a fodbalo- zást rendezték le a sportudvaron — nagyokat rúgva a labdába, ha az megközelítette valamelyiküket — Bandi a szögletzászló tájékán pislogott a ronda, lompos szempillájával, amikor a jól eltalált kapuralövések feléje zúgtak. „Ki az az egy nem osztozó la'bdaverő-boldogságon, ki az az egy, ki ne játsszon, engem dobott ki a sors, mindig engem, mindig engem”, morfondírozott! és nem rúgott vissza egy labdát sem. Bizony, ha az nem pattant vissza a betonkerítésről, maguknak a sportoló ifjaknak kellett utána ballagniok! így akadályozta a Test- nevelési Törvény végrehajtását. Persze, ha játszott, akkor meg durván megszegte. Hiába jelentette ki a közösség egyértelműen, hogy nem állja loholni meg cikázni, ő loholt izzadásig! és olyan széles körű cikázást folytatott az atavisz- tikusan tömzsi termetével, hogy a kollektíva hátrányosabb helyzetű tagjai egyszer sem értek labdához egész óra alatt; még olyan is akadt, akitől egyszerűen elszedte! Elpöckölte előle, aztán rohant, mint az ősember. Persze, hogy ő érte el előbb! Így nem kunszt. Büdös is lett maradéktalanul a verejtéktől.

Na és a Gellértnek Éneklő Asszony Születésének Millenniumán mit művelt! Neki aztán kihirdették az Éneklő Asszony Évét!

Verset írt. De nem ám az Éneklő Asszonyhoz, amint illett-kellett volna, - és ami nem derogált a legnagyobb költőknek sem! A nagy Eöszves-Művey Benő egy teljes regényt adoptált rímbe az évfordulóra. Bandi bezzeg csak úgy költö- getetí. Az ő szájában fütyülést nyert a Haladó Hagyományok Méltó Megünneplésének Törvénye, hiába rendelkezik úgy a 24. §. 1. bekezdése, hogy „A kerek évfordulók esztendeiben a haladónak minősülő hagyományok ápolásának egységét megtörni tilos;

a) tilos a haladó, de nem aktuális hagyomány ápolását folytató irodalmi tevékenység;

b) tilos a haladó hagyományok ápolását folytató irodalmi műbe nem ápoló jellegű gondolatokat csempészni;

c) tilos az öncélú ca) prózaírás,

eb) esszézés,

cd) drámaírás,

ce) aforizmakiötlés,

cf) versírás,

cg) egyéb, itt meg nem jelölt műfajokkal való visszaélés.”*

Érthetetlen, zagyva zöngeményével az 1. §-t is megsértette (a realizmus elvét), s természetesen a sajtószabadságot is, mivel irományát kifüggesztette

* A többi múzsára természetesen más, párhuzamos jogi rendezés vonatkozik, szintúgy az újabb múzsátlan művészetekre.

415