Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Rózsa Endre: A nagy műtét, Állomás, Azóta is (versek)
Azóta is Azóta is; ahogy 'belépek abba az ddegan(?) lakásba, lökne valami kifelé; de rám köszön a bánat, s nyakamba ugrik . . . Aki elment, s nem 'halt meg — itt jobban hiányzik annak, ki nem tarthat vele; hát még önmagának! Ha megtörténhet, hogy elhagyjuk, akit a legjobban szerettünk, ne hidd, hogy máris megesett a legiszonytatóbb rossz — embernek a végső gyalázat, megszokni a megszokhatatlant. A tévedés, ha mi választjuk, az önvádtól feloldoz. A szenvedéstől — nem! S ha szenvedsz, még szomorúbb^ ha igazad lesz; végül a homlokodra csapsz, hát ennyi volna? Ennyii? önámítás? Az hát. Hisz ér ez is annyit, mäht más csalás. Élve maradsz, ez a pokol; ám tessék, mennybe menni!
/
