Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Vattay Elemér: Bálint Endre kollázsai a sárvári várban (megnyitó beszéd)

tál két lábát és keresztet alakítok azokból, majd kivágom a Megváltót, egy csónak kereszt alakú pallójára feszítem fel, és átélem állandó szenvedését, ami sajátommá

Jen..

Ezzel a mondattal lépjünk át a másik terembe, a fekete-fehér kollázsok tiszta világába. Bálint Endre tudja, hogy Szodoma és Gomorra bűne, hogy a kígyó tudást ígérő kísértése nem az arcot, a lelket zúzza szét. A megismeréshez vezető út számunkra csak a szenvedésen keresztül nyitott. Szépen magyarázza ezt a görög pathos szó. Egyszerre jelent szenvedést, de érzést és a lélek halhatatlanná alakulását is. Az öröm és a szenvedés nem mondanak ellent egymásnak. Csak műfajuk, fajtájuk szerint. Mert van sátáni öröm és megváltó fájdalom. Mennyei öröm és gyógyító szenvedés. Ez a fehér és fekete abszolút világa. A fehér, amely egyesíti magában a kezdetet, és ugyanakkor tartalmazza elrejtve a teljes spektrumot, a beteljesülést. A születés és gyász színe éppen úgy, mint a menyasszonyi fátyolé, vagy a szentek tisztaságáé. A fekete a rezignált fájdalomé. A gyász a fehér reménységével szemben az elviselhetetlen, kilátástalan szenvedés. A telítettség. A kettő együtt az önmagunkba fordulás jelképei. Ez a szűkszavú, fekete-fehér kollázsvilág Bálint Endre mai hangja. Olyan tisztán szól, mint Bartók Hegedűversenye, amelynek kottáit felhasználta. Ezt a hegedűversenyt Székely Zoltán rendelte meg 1937-ben Bartóknál. Bartók és Székely együtt dolgozták ki a bemutatót, amelyen Bartók 1939-ben Amszterdamban nem tudott megjelenni. A mű sokáig Székely tulajdonát képezte az eredeti lakk lemezzel, amely az ősbemutatóról készült az Amszterdami Concertgebouw zenekarral, William Mengelberg vezényletével. 1971-ben az eredeti felvételt és a kottát Székely hazahozta. Ebből a partitúrából kapott Bálint Endre 12 lapot, amelyeket Hegedűverseny kollázsainak visszatérő motívumai.

Bálint Endre utolsó kollázsaival halkan-hangtalanul, mint az ódon zsidó temető köveinek hangja, de tisztán, a fekete-fehér egyértelműségével, határozott igen-igen, nem-nem egyszerűséggel mondja el nekünk, hogy van „Ki kézben tartja az igazság mértekét”.

VATTAY ELEMÉR 381