Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)
Német Pál volt akkor a lelki tanítónk, Az erszényre nézve igen nagy ámítónk. Magát és jószágát valóban szerette, De a tiszti dolgát tsak félvállról vette. Amint hogy utóbb is kitetszett dolgából, Tsúnyávul kiesett a Papi sorsából. Mert nem tsak én velem, még az Urakkal is mindég ellenkezett, szegény karokkal is. Parokiális házunk az alatt meggyulladt, Tsak hogy maga is nem akkor 'belefulladt. Minthogy már azelőtt úgyis gyűlölségbe Volt a gyülekezet, véle vesződségbe, Már most egészen hát egy felkiáltással Ki adtak őrajta, szemében mondással. Örökre a Papi hivatalt elveszté, Így a szép pállyáját ebül bérekeszté. * * * Hogyha elolvastad ezen kis könyvetekét, Ha rosszul foltattad életed, jobbítsd meg! Példát végy magadnak e múlató könyvből, Hogy te jobb úton járj, mint én jártam vala. S most ezen kis könyvnek illyő kits Ínsége Azt hozza magával, hogy itt legyen vége. HEGEDŰS ISTVÁN Kissomlyón született, 1776. április 7-én keresztelték Nemesdömölkön. APla nemes Hegedűs István, anyja nemes Kiss Magdolna. Három évig járt Polgár István ludirektor keze alá szülőfalujában, s az 1787/88-as tanévben Berzsenyi Dániel iskolatársa volt, csakúgy mint Sopronban, ahova híres földije 1788-ban, szerzőnk pedig rá egy évre érkezett. Kissomlyói bizonyítványaikat Németh Sámuel vetette össze (Üj adat Berzsenyi Dániel iskoláztatásához. = Protestáns Tanügyi Szemle. 1936. 137—139. p.). Hegedűs István diákköri olvasmányaiba Prőhle Jenő tanár-könyvtáros szívességéből kaptunk betekintést. (Németh Sámuel írására is ő hívta fel a figyelmünket.) A soproni Evangélikus Liceumi Magyar Társaság levéltárában az A. IV. 2. jelzet alatt található a könyvtári kölcsönzések Ihász Imre által vezetett nyilvántartása. A 12. oldalon szerzőnk neve alatt — a tehetően 1792-es bejegyzések szerint — a következő művek sorakoznak: 1. Tisztességre vágyódó (A napló más helye szerint ez Illey János vígjátéka). 2. Hervey siralmai. [Franciából) átd. Péczeli József. Pozsony, 1790. 3. Báróczi Sándor: Kassandra. [La Calprenéde művének fordítása.) Bécs, 1774. » 4. [Orczy Lőrinc:] Költemény es holmi egy nagyságos elmétől. Közre botsátotta Révai Miklős. Pozsony, 1787. 5. Révai Miklós: Elegyes versei. . . Pozsony, 1787. 6. Decsy Sámuel: Osmanografia. . . 3. kötet. BétsX 1788—1789. 7. [Darrel, William:] Istenes jóságra és szerencsés boldog életre oktatott nemes ember. Ford. Faludi Ferenc. 2. kiad. Pozsony, 1787. 8. [Névtelen Gvadányi utánzó:] A peleskei nótáriusnak pokolba menetele. Basilea (?), 1792. 9. Heliconi virágok. [Szerk.] Kazinczy Ferenc. Pozsony—Komárom, 1791. A kissomlyói evangélikus házassági anyakönyvből: „1819. január 20. Kis-Somlyón lakozó Hegedűs Istvány, külömben Borgátai születés, Kis-Kötskön néhai Grétzi Mihály (Kováts Mester ember) Julinka Leányával, Ki most Kis-Somlyón N. Kis Istvánénál szolgált, N. Hegedűs Ferentz és Böke Jóseff bizonyságok előtt meg-hiteztetett.” Itt a borgátai születés, halálakor a 60 éves kor bejegyzése téves, de maga szerzőnk is pontatlanul adta meg házasságkötésének időpontját. Gyermekeinek nem leltük nyomát. Az anyakönyvek záradékolásából tűnik ki, hogy a verses életrajz utolsó eseménye — Német Pál lelkész távozása — 1821 októberének második felére esett. Ez megadja a mű lezárásának megközelítőleges keltét. A halotti anyakönyv 1783—1870-es kötetének 121. oldaláról: ,,1834. január 28. A halott: Kis Somlyón Nemes idősb Hegedűs István, nyugalmazott huszár Strázsa mester 60 éves. Betegség: ágyékrotthadás. Temette: Magassy Dávid.” Az anyakönyvi adatok átengedéséért Józsa Márton és Fábián Ferenc lelkész uraknak tartozunk köszönettel. A Múlató könyvetske irodalomtörténeti és nyelvészeti elemzésére még visszatérünk. Adósak vagyunk még a kiadás alapjául szolgáló kéziratos könyvecske másolójának megnevezésével is, xx , Szerkesztőség 361
