Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

* * *

Boldog ki napjait az illy sok veszélyben Bátran eltöltiheti a Mars mezejében,

Hálát adj, Barátom, szent Fölsegnek ezért,

Hogy téged megmentett a Magyar Hazánkért.

1:1: Magasy Dávid

midőn végig megolvasta, ezen kis verset plájbaszszal írva, viszszaküldötte.

Az öszvekaptsolás végett kömyülállásaim igaz útján akarván járni, rendiben folytatom életemnek további pállyafutását. Nem tekéntvén semmi hiúságra, tsupán rajtam történt igazságra.

Amint már megmondtam, gonosz népek voltak,

Az ellenségünkre örömmel tódultak.

Itt láttam magyarral bagzott sógorságot,

Némettel és Rátzal való barátságot. Öszvekaptsoltatva egyforma nemzettel,

Én igazgassam hát nagy, tűrő lélekkel,

Én, mint Strása mester, mindenre tanítsam,

Az ellenség előtt majd hogy bátorétsam,

A Szűrkankós tisztek mindég erre kértek,

Ha beszélgetésre időt velem nyertek.

De nem kellett őket semmit is bíztatni,

Az elenség ellen igen buzdítani,

Mert amint megmondám, tüzes emberekkel Kirukkoltam akkor, éles fegyverekkel.

No már nem beszélek, hanem megindulok,

Temes Vármegyétől föllebb elfordulok.

Derék Nemzetemmel háborúra megyek,

Hogy jó Királyomnak segétséggel legyek.

Lettem .is, megvallom, mert ezen Vad néppel Ügy vertem a Frantzot, mint búzát a tséppel.

Az volt szép szerencsém, hogy mindég lehetett Előbbre nyomulni, futásva mehetett.

A rablás, pusztéttás mind megengedtetett,

Jóllehet, az mégis ki nem hirdettetett,

Hanem alattomban soknak megvolt súgva:

Amit tsak elvihetz, legyen az eldugva.

Nem akarja senki se tudni, keresni,

Így kell e Nemzetnek általunk megesni.

357