Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Száraz György: A tábornok X. (életrajzi esszé)
stb. imperializmusnak... A szlovákiai magyarok önrendelkezési joga a Csehszlovák Kommunista Párt zászlajára írva forradalmi követelés; a Bethlen— Herczeg féle ,önrendelkezési jog’ ugyanazon szlovákiai magyarok részére az imperialista háború előkészítése.” A brit választások eredményeképpen június elején hatalomra kerül Ramsay MacDonald munkáspárti kormánya: Bethlennek egyszeriben sürgőssé válik a szociáldemokratákkal való megegyezés. Hamarosan megköti a titkos paktumot a peyerista vezetőséggel: cserébe a nagyobb mozgási lehetőségért a revíziós külpolitika támogatását kéri ‘és kapja. Július 30-án a szocialista II. Inter- nacionálé Bemben állást foglal a revízió mellett, hozzátéve ugyan, hogy „csak egy demokratikus, békés Magyarország” számíthat a támogatásra. A Komintern vezetősége opportunista ingadozásnak értékeli a KMP reví- vióellenes jelszavát, megállapítva, hogy az „közvetett előmozdítása annak, hogy a dolgozók széles rétegeit a fasiszta háborús uszítok uszályába tereljük”. Viszont még ezen az őszön elfogadja a KMP hibás — a peyerista vezetés kritikáját az egész pártra kiterjesztő — álláspontját, amely szerint Magyarországon a szociáldemokrácia „szociálfasizmussá fejlődik”. Garami Ernő viszont — hazatérve a száműzetésből — a Népszava november 10—i számában a kommunistákról jelenti ki, hogy azok nem „túlzó szocialisták”, hanem „a baloldalon álló fasiszták”, akikkel ellenségként kell bánni. Ügy tűnik: a Sarló balratolódása a munkásmozgalom igen kritikus — csaknem vigasztalan — korszakában történik. Pedig nem így van: az ő útjuk is egy új időszak, a népfront időszakának közeledtét jelzi. A kisebbségi sors útjain botladozva mintha megtalálták volna a lehetőséget: egyesíteni „Haza és Haladás brutálisan kettészakított ügyét”, Petőfi és Ady — sőt: Ady és Hviezdoslav —• „kettétépett könyvét”. Jellemző, amit Balogh Edgárnak mond a rendőrtiszt, aki kiutasítja Csehszlovákiából: „— Nézze, kérem, nálunk a kommunista párt legális, engedélyezett párt... Írhat kommunista lapokba is... de nálunk engedélyezett az irredentizmus is, mert mi tudjuk, hogy a csehszlovákiai magyar pártok végeredményben irredenták... nagy a sajtójuk is, írhat. De hogy maga az irredentizmust és a kommunizmust kapcsolja. .. Ilyen nincs. Ebbe nem egyezünk bele.” Világos okfejtés: mi — nem úgy, mint Horthyék — megtűrjük a kommunistákat, és még inkább a magyar kommunistákat, már csak azért is, mert azok odaát nem tűrik meg őket; a polgári demokráciából eredő fölényünk még azt is megengedi, hogy elnézzük a burkolt irredentizmust: ez is csak mellettünk bizonyít. De nem tűrjük el együtt az internacionalista forradalmiságot és a más népek iránt toleráns nemzeti érzést — mert ez itt épp oly veszélyes a nacionalista állampolitikára, mint odaát... A Sarló tehát — Leninnél lelve meg „prekoncepciója” igazolását — 1931— ben már „kimondottan a vörös zászló alá állt a népi nemzeti kívánságaival együtt”. Épp akkortájt, amikor a budapesti bölcsészkar irredenta frázisoktól és zsidóverő diákheccek zajától visszíhangos épületének folyosóján elhangzik a székely udvarhelyi csizmadia fiának mondata: Hiába, egy a megoldás: Lenin... (Folytatjuk) 21 o
