Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

Azon hordó borral szépen éldegéltem,

Hogy a tatár rajtam jön, attól nem féltem.

Oh, mely nagy boszút tett nékem a lejövés,

Mint a szép Venusnak Cupido tói lövés.

Bezzeg szegény békát a vízbe ugratták,

A búzaverembe égért szorították.

Jaj lesz itt fejemnek, mert a melyeg ágyban mely nyugodalmasan fekszem, puha lágyban.

Senki nem bolgat itt, hogy jön az ellenség,

Nem közelget itten olly hamar a vénség.

Jó bort iszom mindég, mikor nekem tetszik, melynek országomban a tövit megmetszik.

Derék magyar Leányok udvarolnak nékem, ha hozzájuk megyek, készítik a székem.

Gyönyörű melleket öröm tapogatni,

Alabastrom fehér tzombját nyomogatni,

Kintstartó ajakát gyengén tsókolgatni,

Venus játékára szépen tsalogatni.

Oh, ékes violák, mely szépen termettek,

Nem úgy mint más vadnép, ezek neveltettek.

Méltó tsudálkozni a szép ifjúságot,

'párját kell keresni Magyarnak világon.

Szó ami szó, ugyamtsak igazat mondok,

Más nemzet Magyarhoz igen nagyon undok.

De mi hasznom benne, itten nem lakhatom,

•talán ma vagy holnap jön parantsolatom.

Három holnapotskát alig hogy töltöttem, kevés pánzetskémet tsakhogy elköltöttem,

Máris parantsolat jövö Regimenttől,

Végbútsút hogy vegyek magyar személyektől.

Ezer és a nyoltzszáz tizenharmadikban, első Júniusnak szomorú havában

A SÁROSPATAKI legszebb szüzeitől

Meg kelletett válnom szerelmek tüzétől.

BOROS SUSI kintsem, imhol van egy alma,

Széna helyett, látod, nevelkedett szalma.

Piros Almám voltál, gyenge kis bimbótska, bútsúzzál el tőlem, arany virágotska.

Szeretném én látni, ki azt kimondhatná,

Vagy nékem rendiben szépen leírhatná,

Mely szomorún esett az én bútsúzásom, Kezetfogván véle nem vala szólásom,

Szemeim megálltak, a fülem nem hallott,

Az erek mozgási majdtsak el nem állott.

Szám kész volt bútsúzni, a nyelvem nem mozgott, Mint a kárt vallottnak, szívem úgy dobogott.

Reszkettek inaim, könyveztek szemeim,

Gyöngén szorítottak katonás kezeim.

Utoljára osztán egy pár szép tsókokat

Közöltünk egymással, mondtunk áldásokat: