Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

Mint test a lélekkel egymást úgy szerettük, ha öszvekerültünk majd egymást megettük.

Dél után mindenkor estve szokott lenni,

Így világon éltünk fog tőlünk elmenni.

Látjuk azt mindennap, egyszer meg kell halni,

Nem lehet halálnak soha ellent állni,

Azért minden órán készen kell öt várni,

Az Isten utain szüntelenül járni.

Tovább lépek ismét, mert hajt a francia, éjjel-nappal rajtunk kötöz kutyafia.

EBERSBERG városáig még meg sem állottunk,

Néha ha etettünk, tsak akkor nyugodtunk.

Itt is másnap mindjárt, mihelyt ide értünk,

Logenban egymástól alig hogy befértünk,

Még nem is főzhettünk, máris a puska szólt,

Gonosz Bonaparte már a nyakunkon volt.

Reggeltől estvélig volt a verekedés,

Puskaporral volt itt csupán veszekedés.

Mint tsattogó mennykő, durrogtak az ágyuk,

Féltek és rettegtek gyenge szívű lágyok.

Én is megijedtem, mikor májorunkat leüté nyeregből, édes tutorunkat.

Derék ember vala, neve RADOBITSZKY, párja háborúban talán nem volt senki.

A fölöstökömöt ippen mikor ette,

A golyóbis akkor fejét elütötte.

Számtalan sok népet hogy itt elvesztettünk,

Étzakára Bétshez a marsunkat tettük.

Által mentünk Dunán, a túlsó szélére,

Alsó Tseh országnak a kerületére.

Két nap itt nyugodtunk, míg a Bonaparte,

Látnánk, Béts városnak vallyon tészen kárt-e?

De ő a városban sem evett, sem ivott, tatám új levegőt magában sem szívott.

Tsak ippen azon volt, hogy által jöhessen,

Minket, fáradtakat, mindég kergethessen.

Pünkösd virradtára hat hidat megvetett,

Mellyel, Isten éljen, rosszul tselekedett.

Egész erejével által költözködött,

Mindjárt ágyúival keményen pökködött.

Mi is, sorban lévén, reá készen vártunk,

Tsak hadd jöjjön mondták, majd úgy neki ártunk.

A Duna mentében ASPER nevezetű helség van épülve, nagy emlékezetű.

Minden felül rajta, itten Máltással,

hat magyar Regiment két német lovassal,

öszvevágtunfc frantznak még annyi népével, dolgozhatott MM mind a [két] kezével.

Még mi itt bartzoltunk, addig a gyalogság Háromszáz ágyúval jött, sok katonaság.

345