Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

Nem másból, hanem tsak a nagy korhelségből esik a tolvajság, tsupa szegénységből.

A szemtelenségre avagy koldulásra az embert ingerli, jótul pártulásra.

Tégy fel azért velem, hadd el pálinkádat, inkább mossad gégéd néha borral, szádat.

Avagyha nem telik a szegény erszényből,

Amit Isten innya teremtett, a vízből.

Ez tartja fel, hidd el, jó egészségedet,

meg nem szomorítja szegény erszényedet.

Szerentsétlenségim mind ettől függőitek,

A pálinka ital gyalázatra tettek.

Tanuljon azért hát minden ember tőlem,

mert szerentsétlenebb ember nints kívülem.

A Lengyel országot azért nem díférnem,''*J‘

Mert az ital miatt nintsen ott szemérem.

Gyalázatos élet, szörnyű paráznaság, minden viseletjek ránézni tsúnyaság.

Legboldogtalanabb sorsom ez országban történt, noha jártam félig Európában.

Soriban elszámlálom, figyelmezz reája,

LEMBERG, híres város volt ennek a tája.

Szerentsétlenségem sorjában lefestem,

a fajtalan, konhely országban hogy estem.

Szemérem, részegség itten közönséges,

Azért idegennek nem is egészséges,

Még hozzá nem szokik, ez ország nyavalya.

Még hozzá nem szoktam, nékem is úgy vala.

Lelkemben, testemben én sokat szenvedtem,

Noha ő ellenek igen törekedtem.

Tsaknem esztendeig lelkem a testemmel Háborút tartottak én gyenge eszemmel.

De meggyőzettetett a lelki okosság,

, így elhat almazott a testi gyarlóság.

Ügy megtántorított, majdhogy el nem estem, mellyért megfizetett az én bűnös testem.

Megmondom rendiben amint következik,

Vélem minden ember tudni igyekezik.

Történt TARNOPOLYBAN egyszer egy múlatság, tántzolnii adódott egynapi szabadság.

Az utolsó farsang volt erre jegyezve,

a föllebbvalónktól úgy volt elvégezve.

Szakállos Zsidónál készült a mi bálunk,

Szebb házra lengyel közt mert nem is találunk.

A Panye Zsid pedig keresztényt utálja,

A jó fizetésért ő mindent kiállja,

Módiban vagyon itt Lányoknak Ifojtsmában menni, és ott innya, Bordélyos házában.

Én is gazdám leányát elvittem, a szüzet, kinek meggyújtottam szívében a tüzet.

337