Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)
HEGEDŰS ISTVÁN Múlató könyvetske(II.) REKKO városában Cántoníroztattunk, Genuának jobbról ellene állottáink, Honnét levelünket a szép Loisával Változtattuk gyakran egymásközt postával. Egyszer a többi közt fatrásért rendeltek, mivel írástudó voltam, hát kedveltek. A tengeren kellett hajókon elmennem, Egész Rappalóig az utamat tennem. Visszajiövetelben, a s zeren tsétlensé g, Megfogott a rabló tengeri ellenség. PORTOFINO tenger kikötő szegletben, melynek párja nintsen ezen kerületben, Itt vártak már reám huszonnégy emberek, kiknek titokban készítve fegyverek. Ügy voltak öltözve, mint szoktak halászok, Fekete kübában jártak, mint a jászok. Az ördög gondolta, legyenek Soldátok, ollyanok voltak ők, mint szürke barátok. Egy kis hajótskával előmbe rukkoltak, Vivát Bonaparte! hozzám imígy szóltak. Én azt sem tudhattam, mi tévő most legyek, Egy szép Complementot talán nekik tegyek? A hajómba tüstént nyakra-főre jöttek, kezemet, lábomat mind öszvekötöttek. Magok hajójába innét által tettek, majd kitörtem nyakam, úgy belé vetettek. Hová kapitánnyok hozzám által lépett, ki, mint gonosztevőt, tsaknem széllyel tépett. Kérdezte többitől, mit tsináljon vélem, Elevenen, úgymond, kivesse-e bélem, Vagy a fejem vegye, a vízben veszejtsen? A világról ippen, akarta, kiejtsen. Mégis hajósaimnak ő nagy kérésére irgalmas lett hozzám esedezésekre. Vélek együtt tehát életben maradtam, mellyért drága adót nekiek megadtam. Elszedték mindenem, órámat, pénzemet, Az Arany (gyűrűmet, a kedves kintsemet, Mellyet Juiánna ajándékul adott, Most a kis uj jamról ellenség elkapott. 330
