Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Száraz György: A tábornok XIII. (életrajzi esszé)
tárban, Serédy Jusztinián — Szapucsek volt előbb, folytatódik vele a „szlovák prímások” hagyománya —, a pápa maga szenteli föl, Horthy is örülhet, az új főpap nincs elkötelezeve a legitimizmusnak... Már bontják a Tabánt, esténként pedig az Oktogon fölött a legújabb csoda, az Est-lapok villanyújságja, futó fénybetűs sorokban a friss szenzációk: Hi- rohito az új japán császár, polgárháború Kínában, Lindbergh az óceán fölött.. A pestiek skót- és faviccekkel szórakoznak, a képeslapok sztárja a velszi herceg: szmokingban, gránátos medvebőrkucsmában, skót szoknyában és cserkész rövidnadrágban, cilinderesen és tengerész uniformisban. A Nyugatinál már áll a Banántorony, épp oly kedvelt randevúhely, mint az óra a Nemzetinél, könyves kioszkjában a magyar kulturális élet „nagy eseménye”: Klebelsberg kultuszminiszter beszédei díszkiadásban. Az igazi „sláger” persze Valentino, a halott filmsztár „élete és szerelmei”. A mozikban még játsszák A sejk fiát, de a nézők már az új Metro-Goldwyn-Mayer filmcsodához, a Ben Húrhoz tódulnak, Ramon Novarrót látni, vagy a Karenina Anna ban a „két férfi közt vergődő”, mosolytalan „végzetes asszonyt”, Greta Garbót. És hirdetik már a háborús filmcsodát, a Szárnyak at, a markáns Gary Cooperrel s a vöröshajú új csillaggal, Clara Bow-al: néma produkció, de a nagy mozikban — fantasztikus élmény! — a vászon mögül hallani a repülőmotorok berregését, a gépfegyver-ropogást.. Április 2-án Bethlen útrakel Olaszország felé. Két nappal később Mussolinival közösen aláírják a barátsági egyezményt. „Belgrádba indultunk és megérkeztünk Rómába” — mondja Budapesten Friedrich István. Kicsit körülményesebben fogalmazza meg ugyanezt Khuen-Héderváry gróf, külügyminiszterhelyettes: „A Jugoszláviához való közeledés kísérletének más viszonylatban indirekte igen kedvező hatása volt... Olaszországban attól tartottak, hogy a Jugoszláviához való közeledés útján Magyarország az egész kisantanthoz közelebbi viszonyba kerülhet, amiből aztán idővel egy dunai blokk is kialakulhat. Olaszország pedig nem azért segített elpusztítani az Osztrák-Magyar Monarchiát, hogy ennek szelleme kísérteiként dunai blokk vagy konföderáció alakjában ismét megjelenjék.” Az egyzemény titkos záradékában Magyarország vállalja, hogy olasz-ju- goszláv konfliktus esetén nem engedi át a csehszlovák katonai szállítmányokat, az olaszok viszont támogatást ígérnek Prága és Belgrád ellen, a revízió érdekében. Bethlen arra is ígéretet kap, hogy a háborúban olasz zsákmányul esett osztrák-magyar fegyvereket átadják Magyarországnak. Ő maga így értékel: a kormány mostanáig „passzív politikát folytatott kifelé, mivel a gazdasági és pénzügyi rekonstrukcióval volt elfoglalva és mert kontroll alatt állott. Most, hogy ezzel a munkával készen van, aktívabb külpolitikára térhet át... Az a kérdés csak, hogy mely nagyhatalmak kívánságainak befolyása alatt fog az új rendezés megtörténni. Eddig Franciaország volt előtérben, és terve Benessel együtt egy Duna-konföderáció volt... Egy ilyen blokk egyfelől Németországgal, másfelől Olaszországgal szemben bírt volna francia vezetés alatt egyensúlyozó szereppel. Franciaország a jelen pillanatban egy gyengeségi perióduson megy keresztül... de nem szűnt meg politikailag ebben az irányban dolgozni,” Bethlen feljegyzéséből egyébként pontosan kirajzolódik az egyezmény háttere: Mussolini „hangsúlyozta, hogy ... Olaszország érdekeinek sem felelne meg, ha Magyarország és Jugoszlávia döntőbírósági szerződésen túlmenő megegyezést kötne, amire azt feleltem, hogy ezen túlmenő szerződés megkötéséről most nincs szó... Újból ismételtem, hogy Magyarország addig nem akcióképes, amíg a cseh határ 30 km-re van Budapesttől, és a cseh repülőgépek, ha akár 320
