Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Száraz György: A tábornok XIII. (életrajzi esszé)
köszönhetik, hogy a kormánypárt — a Bethlennel kötött titkos paktum értelmében — bizonyos körzetekben nem állított ellenjelöltet. Ez ugyanakkor a szocialista képviselők bizonyos lojalitását is jelenti. A liberális-demokrata ellenzék számában igen csekély, a legdühösebb parlamenti ellenfél a legitimizmus — de tulajdonképpen elszigetelt, tehát gyönge. Amikor 1922. június 19-én összeül a második nemzetgyűlés, Bethlen szilárd parlamenti többséggel rendelkezik. Ennek ellenére egészen 1925 tavaszáig halogatja a választójogi törvényjavaslat előterjesztését. Ez még szűkebbre vonja a titkos választású kerületek körét — Budapestre és környékére, néhány nagyobb vidéki városra —; ezek arra szolgálnak majd, hogy biztosítsa a „szükséges és kívánatos” kirakat-ellenzéket. A választójoghoz 10 éves magyar állam- polgárság, két évi helybenlakás és hat elemi iskolai végzettség kell; az alsó korhatár férfiaknál 24, nőknél 30 év — de az utóbbiaknak önálló kereset, vagy diplomás férj, illetve legalább három gyerek is kell a választójoghoz. Az ellenzék természetesen háborog. Apponyi Angliát emlegeti, ahol a nyílt szavazás egyszerűen „tragikomikus dolognak tűnnék”, Rassay a demokraták nevében kérdi, „minek a látszat-alkotmány, minek a parlamentarizmus, a demokráciával való kacérkodás?” Még a szélső jobboldali Meskó Zoltán is „pénzt vagy életet” követelő útszéli banditát emleget hasonlatában, hisz „a nyílt szavazás azt jelenti: voksot vagy kenyeret!” De akad kormánypárti képviselő, aki alaposan megvédi a törvényjavaslatot; íme egy részlet a Ház naplójából, a szónok csepelyi és mokcsai Mokcsay Zoltán: ......jól tudom azt, hogy a külföld szakított már a nyilvános szavazás rendszerével, de azt nem tudom, nem is tudna róla meggyőzni senki, hogy ez az irány az emberi társadalom tökéletesedésének lenne az útja. Szerény véleményem szerint a titkos szavazás magasabb erkölcsi szempontból inkább visszafejlődés, mint előrehaladás. (Ügy van! jobb felől. Derültség és zaj bal felől. — Bárczy István: Ezért ment tönkre Anglia és az Egyesült Államok!) ... mindenki tudja, hogy a nyilvánosság az erkölcsi fejlődés iskolája. Miután pedig én bízom az emberiség erkölcsi fejlődésének törvényszerűségében, bízom abban is... hogy amikor az emberiség, hogy úgy mondjam, kibújkálta magát a titkos választójog útvesztőjében, magasabb emberi méltóságára ébredve, vissza fog térni az ideálisabb, az emberi méltóságnak jobban megfelelő nyilvános szavazás rendszeréhez. ..” A kormány végül is elutasít minden módosító javaslatot, s a lojális többség megszavazza a törvényt. Ennek alapján zajlanak aztán a választások 1926 decemberében. Vesztegetés, zsarolás, fenyegetés, főként a vidéki, „nyílt” körzetekben; a kormány nemcsak a karhatalmat veti be, hanem az adóvégrehajtókat is. „Szavaznak” a halottak, hamisítják a választási jegyzőkönyvet. A terror most még az ellenzékivé lett egykori terroristák ellen is érvényesül: Gömbös Gyula, Héj- jas Iván korteseit fenyegetik a szolgabírók, egyformán csattan a puskatus „szo- cik” és „fajvédők” hátán. A választási hadjáratot csendőrségi fegyverhasználat koszorúzza Vácrátóton: két halott, sok sebesült. Nem minden humor nélkül való, hogy Bethlen november 24-én, Salgótarjánban, újfent meghirdetvén „minden becsületes magyar összefogását”, kijelenti: „a munkásságot fel kell szabadítani a pártpolitikai terror alól!” A túl szépre sikeredett választás eredménye még őt is meghökkentheti egy kicsit: a 213 kormánypárti és kormánytámogató képviselő több mint 82 százalékos többséget jelent a 32 ellenzékivel szemben. A legitimizmus eltűnt, a 316
