Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Takács Imre: Napló - 1982, Egyedülvaló utas, Picasso-ünnep Sömjénben (versek)
TAKÁCS IMRE Napló - 1982 Bebörtönöztem magam, ezt érdemiem. Ártatlanokat üldözök, ha a bűnöst akarom megtalálni. Hófehérke meséjét mondja béna sárkány, és én a .bádog-pofára nézni nem tudok már a szűziség páncélakcióját nem szívlelem, de a késhez illendően lássam a bűnözőt! — ne pomádés papírvirággal, ne jóságot kínálgató fájdalmas arccal. Csapjon be mást! — az apokalipszis lovasai nem csapják be az embereket, csak a tündér-bugyogós kurvák, stricik finomkodnak sértődékenyen.. . Inkább a magánzárka kell nekem, ha nem mutatkozik a lét igazán. Egyedülvaló utas Elmenni is nehéz, de ittmaradni se vágyom. Nem szívelnek tovább a hazámmá taposott föld vadállatai és nyájai, megvert pásztorai, kibelezett Prométheuszai, vashorgos hóhérai. Kicsapott az élet magából, fekete kékség az ég. Ellenem uszították a bökős bakkecskéket, a csimibókos kosokat, a fekete botú szamarakat. A nyáj szelíd bégetése, mint gyilkos kacaj harsogott be hallóidegeimig, agyvelőmig.. . Várhatunk a kedves karámra, mind amíg csinálhatjuk. Sivítanak a nagy gép lángnyelvű tolattyúi, a pulyka-test fölröpül velem, mint sas madár, mint fordított meteor, a felhőket átbökve száll, és lent a fölborított asztal az én országon;, elhessentett írógép-papír — egy élet írásával. 289
