Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - "Költészet és valóság" Hubay Miklóssal Tüzet viszek című tragédiájáról Kabdebó Lóránt beszélget
,,Költészet és valóság” HUBAY MIKLÓSSAL TÜZET VISZEK CÍMŰ TRAGÉDIÁJÁRÓL KABDEBÓ LÓRÁNT BESZÉLGET» Hubay Miklós az a típusú drámaíró, akinél szinte sosincs befejezett mű. Minden újabb kiadásnál, minden újabb 'előadásnál igazít, változtat az előző szövegen, tulajdonképpen újraíró típus. Ezen belül is szokatlan az egyik legjelentősebb drámájának, a Tüzet viszek címűnek a története. Gyakorlatilag két változata olvasható már eddig is könyvben, — szuverén, egymástól független művek; a legutóbbi, debreceni előadásra készült, módosított szöveget pedig az Alföld című folyóiratban publikálta; és most hozta haza a harmadik változatot Firenzéből, amelyik szintén önálló, új alkotás. Itt vannak a könyvek, egy folyóirat és az utolsó kézirat. Hadd kérdezzem először is, mi az oka ennek, hogy ugyanazt a témát három külön drámában, azonos címmel dolgoztad fel? Nyilván az igény, a tökéletesség igénye; és mivel a tökéletesség elérhetetlen, tehát nem csoda, hogy az ember többször is nekirugaszkodik, ha már be van oltva ezzel az igénnyel. Jó is, hogy elhoztad ezeket a régibb változatokat. Itt vannak az előszavak. Megengeded, hogy puskázzak is belőlük? Természetesen, számomra is ezek adták az indítékot, hogy drámád — vagy drámáid? — történetét nyomozni kezdjem. 1957 nyara óta írom ezt a drámát, jövőre lesz egy negyedszázada. Az első tíz évben csak a jegyzetek gyűltek hozzá, és kínozott a felmerülő problémáknak a megoldhatatlansága. Aztán 1968-ban, ha jól emlékszem, a kaposvári színház ajánlatára megpróbáltam formába önteni, önteni? Gyömöszölni, ezt a túl nagy anyagot. Ügy rémlik, hogy a közönség lelkesen fogadta, nem törődött a mű hibáival, de arra aztán biztosan emlékszem, hogy a kritikusok levágták, ők meg nem törődtek a mű lehetőségeivel. Ez a fogalmazása jelent meg a Szép- irodalmi Kiadónál, abban a drámakötetemben, 1971-ben, amelynek a kötet-címe is Tüzet viszek volt. Pár év múlva a könyv megjelenése után a Thália Stúdió jelentkezett azzal a gondolattal, hogy ők még egyszer megcsinálnák Pesten, és Kozák Andrásnak szánták a szerepet. (Majd ha rákerül a sor, elmondom, hogy ennek külön miért örültem, de ez egy másik téma.) Akkor én már épp olyan jól, vagy sokkal jobban láttam a mű hibáit, mint a kritikusok, akikre persze annakidején haragudtam, hogy nem voltak elismerőek. És félretéve azt az egész kaposvári változatot, újból nekiláttam, s egy sokkal zártabb, karcsúbb, koncentráltabb formában még egyszer megírtam a drámát. Lehántottam róla a mellékes motívumokat. Ügy emlékszem, hogy ez a karcsúsított darab sikert aratott, talán még kritikai sikert is, az csak megszokás kérdése, hogy ki mit tart kritikai sikernek, nekem ez már az volt. A Thália Stúdióban elég sokszor játszották. Ügy emlékszem, hogy ötvenen felül is elment ez a változat, Kozák András tényleg lenyűgöző volt benne. Azután úgy éreztem, hogy ez a darab, bár nagyjából kifejezi azokat az eszméket, — társadalmi eszméket, mondjuk ♦A Magyar Rádióban 1981. szeptember 16»-án elhangzott beszélgetés átdolgozott változata. (Szerkesztő: Dénes István.) 275
