Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XII. (életrajzi esszé)
kiejtés elsajátításával”, s lám, „a nyugat-európai városokban a gyermekek már csak úgy mennek aludni, ha előbb ,Rádió bácsi’ meséjét végighallgatták..És december elsején megszólal majd az első magyar rádióstúdió is. A kedvenc azért mégis a „néma” Pola Negri és Lya Mara, a „nemzetközi szépségversenyeken első díjat nyert filmdíva”; meg Amundsen, akinek sorsát tizenöt napon át figyeli a világ izgatottan: visszavergődik-e az Északi sarkra indult repülőexpedíciója a Spitzbergákra? Az emberek hisznek a Mars-lakókban, folynak a viták arról, hogy értelmes lények munkái-e a bolygó-felszín csatornái; júliusban pedig elkezdődik Dayton városában a híres „majompör” Scopes tanító ellen, aki Tennessee állam törvényeit megszegve a darwinizmusról beszélt diákjainak. Az újságok zavaros híreket közölnek a távoli Moszkvában folyó „hatalmi birkózásról”, Zinovjev és Buharin párharcáról, Trockij hadügyi népbiztos leváltásáról, a „titokzatos” Sztálinról; zűrzavarnak látszik az is, ami a még távolabbi Kínában történik: Kuomintang, vörösök, Cs.ang Cső Lin meg a többi tábornok, zavargások Sanghaiban, amerikai tengerészkatonák a fehér negyedeket védő homokzsáktorlaszok mögött — éveken át hálás téma a limonádéfilmek és filléres ponyvaregények íróinak. És folyik a 20-as évek „angol—búr” háborúja, lehet drukkolni a „derék riff-kabiloknak”, akik élethalál-harcot vívnak spanyolok és franciák ellen Marokkóban, és lehet szörnyűlködni a vezér Abd el Krim zord kegyetlenségén, amikor ágyúcső elé kötteti lázadó alvezérét. Egy kicsit múlt századi ez az egész, akárcsak a kurta „Balkán-háború” görögök és bolgárok között, vagy a vahabita emír harca az arábiai szent városokért. De ott kísért a jövő aggodalma is az újságlapokon, például Amon brit tengerészeti ex-államtitkár nyilatkozatában: „Az elmúlt háború majdnem tönkretette az európai civilizációt, a jövő háborúja teljesen elpusztítja azt. Biztos tudomásom van arról, hogy úgy Amerikában, mint Angliában több tudós kísérletezik egy olyan robbanószer feltalálásán, amellyel egész országok népességét el lehet pusztítani. Olaszországban pedig azon törik a fejüket, hogy miképpen lehetne az ellenséges ország területeit ragályos betegségeket terjesztő bacillusokkal elárasztani __” D ivat már a „vad és érzéki” tangó, s a pesti vicc szerint biztosan kijár a pofon a leányzónak, aki gramofonzenére táncol az udvarlójával, ha belép a szobába a süket papa, aki csak a mozdulatokat látja. És januárban századszor megy a Marica grófnő a Király Színházban, és Molnár Ferenc válik Fedák Sáritól, és — tekintettel a Jókai-évre — a Petőfi Társaság március 15-i díszülésén József Ferenc királyi herceg tart felolvasást a „nagy mesemondóról”. Erdélyben az állami iskolákban érettségiző 934 magyar diák közül 607-et buktatnak meg, a felekezeti gimnáziumok 460 maturandusából csak 68 kap bizonyítványt. Klebelsberg magyar kultuszminiszter a „Duna-völgyi kultúrfölény” nevében meghirdeti az „ezer tanyai iskola” jelszavát és bejelenti, hogy Károlyi Mihály elkobzott vagyonából Nemzeti Közművelődési Alapítványt létesít, s a numerus clausus vitában Eckhardt Tibor javaslatára — nyilvánítsák nemzeti kisebbségnek a zsidóságot — kijelenti: a kormány nem tekinti külön fajnak a zsidóságot, de „különbséget kell tenni köztük aszerint, hogy mennyire forrtak egybe a magyarsággal”. Dühöng az infláció, mindenki tőzsdézni próbál; a viccek szórakozott professzora eladná a beteget, ha a láza negyven fok fölé emelkedik, s az embereket nem érdekli az időjárás, mert a hőmérő higanyszálának süllyedését-emelkedését nem jegyzik a tőzsdén. Sikkasztok viszik a pénzt Nizzába, Monte Carlóba, egy 262
