Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Ladányi Mihály: Paradicsomban, Hungária, Falvédő, Életművek. Kérdőív (versek)

A Frantia lóra hamar a jószágom

fel raktam., tarisznyám és a mantlissákom,

A takaró pállyal siétve beszéltem,

Mert az elveszéstől már most igen féltem, Mivel a többi is, láttam, referálnak,

a sok ellenségnek sohol meg nem állnak. Egész két óráig mindítig rosszul ment,

Mely alatt frantia sok Magyar nyakat kent, Mégis, estvefelé, ismét visszafordult,

hol kegyelmének is vére földre tsordult.

Én magam részéről a több fogottakkal,

Sebes emberekkel, nyereség lovakkal Hátrafelé mentünk majd két mértföldnyire,

Az Ármádiának hátúlsó szélére. Harmintzhat forinton lovam ott eladtam,

Sebes pajtásomtól Tszászár lovát kaptam, melyen másnap ismét vissza Svadronyomlhoz Bérukkoltam helyre, megmaradt tzukomhoz. Sokan már azt vélték, hogy elffogattattam,

mert a holtak között, látták, nem maradtam. Másodnapra kelvén, tsak úgy tsavarogtunk, Mivel referáltunk, húst is lopogattunk.

Egy disznót valahol pajtásán találtak,

Ahol az Armada, étzaka megálltaik. SiütésnekHfőzésnek volt akkoron gondja, a tisztes étednek nem volt semmi módja.

Én is egész nappal voltam üres hassal,

bezzeg jól megraktam pörkölt disznóhússal . Számon folt le zsírja, kenyér nélkül ettem, Még is vagy egy fontot belém eltemettem. Fordultam azután az ároknak menten,

A felzavart vízből jól felhörpentettem. Szerentsés embernek tartottam magamat, hogy teli tölthettem éhező gyomromat.

Mint sátoros tzigány, jó ízűn aludtam, de mi következik regged, nem tudtam.

Az átkozott MORTUS elküldte követtjét, készen tartsam magam, várjam jelenlétét. Gyalázatos képpel, tsudálatos szűnnél,

Mintha lettem volna rakva úndok bűnnel, Megölelt, megtsókolt artzátlan szájával, takarodjék tőlem gonosz szándékával.

El is ment, menjen is, örökre, akarom,

Holtig életemet előtte takarom.

Hideglelés volt ez, mellyette tsömörlés,

E két ellenségnek testem adott pörlést.

Két nap helyben gyötört nyugodalmas helyen, Harmadszor megakadt, nem tálát jó helyen, Mert a Bonaparte kényes seregével

(hajtott, puskáztatott a rabló népével,