Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Ladányi Mihály: Paradicsomban, Hungária, Falvédő, Életművek. Kérdőív (versek)

Kéz szorítás vala a szerelem jele,

Szemeimnek árja könyvel vala tele.

Azelőtt mosolygó, páros két ortzáink Pityeregtek ekkor, gyöngyös ajakaink.

Mely nehezen néztem bimlbós két meüyére,

Mikor sóhajtozott, dűltem kendőjére,

Utoljára megtsókolt, örök jegy-itsókjával,

Menj el kintsem, mondá, Isten áldásával.

Felkaptam a lóra, elszöktem előtte, bártsak valahára 'hírt hallnék felőle.

MANHAIM város felé tartánk a kantárszárt, a hol a frantla ismét teve nagy kárt.

Egész Ármádánál WURMSZER Generál

Gomandáns és Vezér maga volt, mint király.

Mentünk éjjel-nappal, míg oda elérttünk,

a földön, nép miatt, majd tsak meg nem fértünk.

Hajnal alig hasadt, az Ágyúk dörgését,

Az apró fegyvernek szörnyű nagy tsörgését

Hallottuk, a kemény ordítást sötétben,

Kit szabad gyalogság művelt egy kis rétben.

Felderült azonban a Napnak sugára,

Nekünk is dolgunk lett a megvirradtára.

Egy nagy köd tárnada, jó vagy rossz szándékból,

Ki tudja igaz-e, hogy szállott az égből?

Mert majd délig (tartott, és minden órában Setéire, fényesre változott magában.

Nekem ugyan, mondom, szerentsémre szolgált, utolsó órámon halál ellen megállt.

Ha köd Uram ekkor félre fordult volna, talán Regimentünk mind oda lett volna.

Az ellenség minket úgy körül kerített, az halál előttünk asztalt is terített.

Ellenség nem tudván oly kevés létünket,

A ködnek miatta nem tudta erőnket.

Mi is hasznát vettük a hamis fortélynak, köpenyeget tartánk, merre fúlj, a szélnek.

Rajta kiáltással ordítottunk nagyon,

Ellenség gondolta, itt erő nagy vagyon.

Megfutott előttünk, sokat lekontzoltunk, míg jó világos lett, jó utat tsináltunk.

Engem egy Golyóbis mégis felkeresett, fejemet találta, de tsak rizsuttt esett.

Azt gondoltam, talán, kortsmáros korsóval, főiben ütött, komámasszony az orsóval.

Szédülve fordultam pajtásom nyergiben, félholtan feküdtem fejjel az ölében.

Kapta kantánszárom, hátra elvezetett, ahol osztán engem bé is fcötöztetett.

Fertály órányira, míg úgy vezetgetett,

Semmi lélegzetet a szám nem vehetett,