Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Ladányi Mihály: Paradicsomban, Hungária, Falvédő, Életművek. Kérdőív (versek)

A késnek az éli a kenyér metzéstől

oh tbe tisztán maradt a megszegdeléstől!

Igen jó dolgunk volt, mert tüzet se raktunk,

A pompás főzésre éppen nem aggottunk. Laipányos volt hasunk, mégsem danolgattunk, három egész napra ily formán virradtunk. Nem áldhatván tovább, tanátsot tartottunk, Éhséget szenvedni mert nem igen szoktunk. Az öszvebeszélés a birka Vásárról,

Adás, vevés, lopás tegyen egy határról.

Egy nagy Belga falu nem messze logertől, a kis hegyek mellyett látszott a vízen túl, Arra tettük a sort, hogy majd éjtzakára elmenjünk, s valamit hozzunk vinradtára. Tizenketten úti füvet a tsizmában

húztunk, hogy ne érjen senki a nyomában. Baltával és bottal el voltunk készülve,

ha marhát hozhatunk jó tesz főve-sülve. Mesterségesen volt Logehból kimenni,

Mert ki hová mégyen, azt kell jelenteni.

Ha káplár vagy strása legényt észre veszi, tsavarog étzaka, árestomiba .teszi.

Onnét pedig száraz szabadulás nintsen,

Azért a káplárbot, hogy a jóra intsen.

Mégis nagy nehezen ki szökdöztünk lassan, egyenkint ki tsusztunk szépen, magánosán, öszveszedvén magunk, beérvén faluba, ahol Birkavásárt tettünk egy akolban. Alighogy mindenik egyet-egyet kapott,

Avval hazafelé tsendesen ballagott.

A Juhász egy lyukból jól személyt bennünket, keservesen nézte kegyetlen tettünket,

De miihelyest tőle kevéssé távoztunk,

Hazafelé lassan setéiben nyomoztunk,

Nagy lármát kiáltott a Ifalu népére,

kapjon minden emlber, úgymond, fegyverére. Utánunk indultak töltött puskásokkal,

Mindenféle ütleg, szörnyű nagy botokkal, Megrémültek bezzeg a birkás farkasok, Szuszogtak hátunkon az ürük és kosok,

Hogy a puska pattant, mi is szaladásnak Vettük az Utunkat, szapora futásnak.

Egy nagy vizen kellett nekünk általúszni, ahol a terhűnket úgy kelletett húzni.

Úszni én nem tudván, oh be megszorultam, de az ijedségben .hamar megtanultam.

A Juhot előre a többiek után

ibotsáttám, és gyapját megkapám a hátán. Ügy (húzott engemet által a nagy vízen,

Már akkor túl vártak pajtásaim tízen.