Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Tóth Emőke: Kettősségből teremtett szintézis, Gondolatok Bartók Cantata Profana című művének zenéjéről és szövegéről
hogyan illeszthette Bartók a kottasorok alá a román szavakat. Arról sincs fogalmunk, miképpen volt elég Bartóknak 107 román sor ugyanahhoz a partitúrához, anelynek magyar librettója 122 sor.” * Bartók zenéjére és szövegére is a kettősségből teremtett szintézis jellemző. Lend- vai Ernő Bartók dramaturgiájáról szóló könyvében kifejtette, hogy a Bartók-zene legjellegzetesebb vonásának a kétarcúságot tartja. „Éppen e széthúzó anyagból született meg zenéjének bizonyára legszembetűnőbb vonása: dualisztikus gondolkodás- módja, a polarizálás technikája, vagyis az a különös optikai rendszer, amely a dolgokat mindig két oldalról láttatja, s mely nála már valóságos filozófiai normává vált — mintha az ellentét volna az egyetlen keret, amely a dolgok létezésének jogosultságát megadná.” „.. .mi Bartók művészetének szerepe századunk zenéjében? Bartók aranymetszés-rendszere a keleti népzenében, a pentatonikus gondolkodásmódban gyökeredzik, — akusztikus rendszerét pedig a nyugati harmonikus gondolkodásmódnak köszönheti. Bartók legnagyobb tette e két gondolkodásmód, egységbe foglalása (kiemelés: T. E.) ...amit Bartók művészetében megvalósít, az nem kevesebb, mint Kelet és Nyugat nagy szintézise. A folklór találkozik itt a bachi ellentponttal, a mozarti, beethoveni világgal és a nyugati harmonikus gondolkodással.” Kettősség? Dualisztikus gondolkodásmód? Hiszen ennek a gondolatnak tökéletes k fejezője a Cantata profana szövege. Témában is a kettős életet, annak különbségeit, ír egváltozhatatlanságát, Visszafordíthatatlanságát kifejező műve ez Bartóknak. De úgy, ahogy a szemlélet a zenében zenei szerkesztési, megformálási elvvé lett, úgy a szöveg megalkotásában is a népköltészet és a műköltészet együttes jelenlétével, ötvözetével teremt újfajta művészi megoldást. A szöveg nemcsak abból nyerte népi jellegét, hogy népballada fordítása, hanem a szöveg felépítése, szóhasználata is felidézi a népköltészet által közvetített népi gondolkodásmódot. A népköltészet eszközeit Bartók ötvözi a világ és a nemzeti költészet hagyományaival, s e kettősség egységes, önálló művet teremt. A teljességre törekvő Bartók irodalomban és zenében egyaránt az ősmúlt és a művészeti hagyományok egyesítésével teremti meg sajátos v lágát. Ennek a sajátos világnak egyik fő jellegzetessége a tiszta gondolat és a tiszta forma szoros egysége. A zeneszerző formai zsenialitásának kulcsa éppen szerkesztő- készségében rejlik, a zenei szerkesztési elv tisztaságát a szövegíró is átveszi. * A rend és logikus szerkezet igénye éppen a század két legnagyobb szintézisteremtő művészének fegyvere az őket körülvevő, egyre fenyegetőbb, zaklatottabb, zül- lcttebb világgal szemben. — József Attiláé és Bartóké. Mindkettőjük fő célja, hogy a kor feszültségét és a saját szépségbe vetett hitüket művészi átéléssel egyesítsék, a szétszakító érzelmi kettősséget egységbe foglalják. Ehhez kellett a fegyelem, a rendteremtő vágy. A zűrzavaros világgal szembeállították a művészek a pontosan szerkesztett műveket. A zaklatott, értelmetlen világ és a belső harmóniavágy találkozása adhatja, hogy a század húszas éveitől a konstruktivizmusnak, mint a szerkesztés és a lényegre visszavezetett pontos formák művészetének milyen nagy és jelentős hatása lett. E látásmód erőteljesen hatott a szintézisteremtőkre. József Attila és Bartók szerkesztési módjának sajátosságai között lényeges hely illeti a logikát, — ezt nevezhetjük rendteremtő elvnek, mely az áradó, tomboló érzéseket, szabad asszociációkat érvényesülni engedi, ugyanakkor a művész belső szerkesztő ösztöne mindig megtalálja azt a megoldást, amely segíti, hogy a felfokozott érzelmek ne feszítsék szét a formát, sőt zárt egységbe rendeződjenek. A tudatosság, tiszta forma azért is kap ekkora hangsúlyt az újat teremtő Bartóknál, mert nem használhat bevált sémákat vagy régi zenei rendszereket, így neki ír agának kell kialakítania azokat az alapelveket, melyek művészetét jellemzik. 178
