Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - "Költészet és valóság" Vígh Tamással Nagy Lászlóról készített szoborportréjáról beszélget Kabdebó Lóránt
„Költészet és valóság” VÍGH TAMÁSSAL NAGY LÁSZLÓRÓL KÉSZÍTETT SZOBORPORTRÉJÁRÓL BESZÉLGET KABDEBÓ LÓRÁNT» A költőt az utódok már csak műveit olvasva ismerhetik meg. De a költő alakját, arcmását kortársai is megörökíthetik, átörökíthetik; legszerencsésebb eset az, hogyha egy jóbarát még életében mintázza meg. Nagy László portréját Vígh Tamás készítette el, a költő felkérésére. Ezt a szoborportrét az irodalomkedvelők először 1980-ban tekinthették meg, a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Múzeumi Hónap során Lenesó László által rendezett „Szemednek tárd ki azt...” című kiállításon. Azóta reprezentatív helyen, a főigazgató irodájában látható. Nem egy értekezleten ültem azóta mellette, annyit nézegettem, hogy ma már személyes ismerősömnek érzem, agyamba ivódtak az alkotás vonásai, és a költőről alkotott saját képzetem is gazdagabb, több lett. Hadd kérdezzem meg a szobor alkotójától, hogyan került sor ennék a portrénak az elkészítésére, mik azok az életrajzi és alkotáslélektani mozzanatok, amelyek elmondhatók, szavakkal is megfogalmazhatók. A minisztérium megbízást szándékozott adni arra, hogy valaki készítse el Nagy László portréját, és megkérdezték őt, hogy kivel akarja megcsináltatni, egyáltalán festményt, szobrot akar-e, és Akkor ő engem választott, hogy csináljam én. Ez aztán húzódott sokáig, mert hiszen nem látszott sürgősnek, hol ezért, hol azért elmaradt, mindig volt valami ok, ami miatt elnapolódott, néha még el is felejtettük. Míg egyszer, nem is tudom már miért, ismét beszéltem erről vele, lehet, hogy a felesége, Margit hozta szóba. Felhívtam, és azt találtam mondani, hogy kezdjünk már hozzá, mert még egyikünk meghal, — ilyen marhaságot mondtam. Ez úgy karácsony körül, talán már karácsony után volt, tény az, hogy januárban kezdett hozzám jönni ebből a célból, — úgy értem, hogy kifejezetten csak ezért. Tehát az utolsó pillanastban. Utolsó pillanatban, igen. Ügy, hogy ez a fej nincs is befejezve, én nem így akartam megcsinálni. Talán nem látszik, mert végül is karakteres nagyon, de meg akartam olyan pontosan csinálni, hogy valóban érződjék $.z a változtathatatlan és változatlan karakter, ami mindenkire olyan nagy hatással volt. Mert személye mindenkire nagy hatással volt, még az idegenre is tán, aki nem is tudott magyarul, tehát nem is foghatta föl költészetét; vagy esetleg aki nem ismerte a költészetét, bár talán kevés ember akadt, akivel találkozott, aki nem alkotott volna valami fogalmat a munkásságáról, elég népszerű volt. Azt mondod, hogy nincs befejezve a szobor, miben érzed te ezt a befeje- zetlenséget, milyen mozzanatokban? * * A Magyar Rádióban 1981. december 14-én elhangzott beszélgetés átdolgozott változata. Szer-“ kesztő: Dénes István. 108
