Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - ILLYÉS GYULA 80 ÉVES - Markó Béla: A hó, a hó, az álomnak való, Voltál, aki voltál: senki, semmi, Hasonlóságok balladája (versek)
MARKÓ BÉLA A hó, a hó, az álomnak való Álmot látott az álmodó, ki tudja, lehet, hogy rólunk álmodott, semmi mocsok és semmi vér, csak könnyű hullámzás a felszínen és boldog lüktetés a függönyök mögött, míg tart az éjszaka, fogyó, növekvő ablakok megtanulják darabos ritmusát, és felreped a héj, forrón kibukkan életed, a késsel elvágott ég is összeforrik, a pirkadat is tűnő heg a dombok tetején, és ébred az álmod, de odakint már hull a hó, visszabomlik szeretőd nyári mezője, napfényes ege, vér csordogál a pléhtányérba, és hirtelen minden kitapintható, hirtelen minden visszabontható, piros az ujj, ahogy véletlenül még odanyúl, hasadt vigyorrá szétszalad, a hidegben szétsugárzik az álom harmóniája, míg nehézkesen fordulsz, s visszanézel, mert jönnek a sárban, fekete gumicsizmában caplatnak, s mégis lebegnek, hogy sorsodról értesítsenek, szájad szélén csúnya, vérpiros vágás, de mindent befed majd az újrakezdés, csókolnád szeretődet, ha lenne időd újból elképzelni, hogy mi lesz azután, reményed felmagaslik, eleven emléked él még, csónakban ülsz a kövér barázdák között, és csónakod mellett kalászok tátognak, mint a szökdellő halak, mert te azt teszed, amit tenned kellene, és abban hiszel, amiben hinned kellene, a feltételes mód most szörnyű és jelenvaló, míg hízott földre hálódat kivetnéd, de visszabomlik nyári nappalod, és szakad a hó, a rémes álomnak való. 1074
