Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Jankovics József: Bevezetés a Függőbe (Esterházy Péter: Függő)
regényt, arról — felerősítve Esterházy „ontológiai derű”-jét — ugyancsak az alte- rego gondoskodik. A regényt ihlető Hajnali részegség többször és többféleképpen is megidézett, ódái emelkedettségű, extatikus-vallásos életörömtől átfűtött sorainak Kosztolányija áll e mű mögött. Kafkával és Thomas Bernharddal szemben ezért nincs Esterházynál elidegenedettség; tája emberi táj, szereplői közül többen — még a Termelési-regény érték-relativizmusával is vitába szállva — pozitív értékek hordozói és megtestesítői. S mitől van mindennek hitele, azaz: ki szavatol — a lady — az elbeszélés biztonságáért? Esterházy Péter, a Függő írója. De mögötte ott áll az elődök hosszú sora. ' Recensens e hatalmas tudást nem saját kútfőből merítette. Köszönet illeti érte P. Eckermann urat, kit Recensens megkért egy nyárutói, de már hűvösödő estén, csenné el titokban a Mester kéziratos házipéldányát, melyben az idézetek — a könyvvel ellentétben — nagy pontossággal megjelöltettek. Aki tehát plágiumot kiáltani, irodalmi bíróságot sürgetni lett volna kész, nézzen most magába. Ugyancsak köszönet illeti Alexa Károly és Katona Imre (József) urakat, kiknek magánbeszélgetésben elhangzott ötleteit Recensens — az érintettek jóváhagyásával — magáévá tette. Nem használta viszont fel Zalán Tibor indulatos kijelentéseit, mivel azok nem a Mű ismeretéből fakadtak. 2 E relativitás iránt oly mértékű a szerző affinitása, hogy Ottlik mester szövegét is a saját képére gyúrja át: Az eredetiben ekként olvasható: „De nem tántorgunk, nem inog a térdünk ettől, mert a sok nehéz tudás ólma már régen jól megülepedett a szívünk vagy inkább valahol a gyomrunk alján, miként az erős, tengerre épült hajók tőkesúlya, s a világnak ez a keserű ismerete, ha le is Tassítja nagyon a vitorlánkat, de szilárdságot ad. Ámbár ezt sem jól mondom. Akármilyen tetszetős hasonlat ez az ólom a hajófenékben, nem jó hasonlat. Abban sem vagyok biztos, hogy olyan nehéz és olyan keserű-e csakugyan, ami lefelé húz bennünket. Csak azt tudom, hogy van egy nagyon mély lerakódás a létezésünk alján, a második vagy legfeljebb harmadik réteg lehet alulról számítva, ami már végleges és változha- tatlan, ahol már nem mozdul az életünk, tehát rossz szó rá, hogy lelassít, hiszen egyáltalán mozdíthatatlan és befejezett. Erős és szilárd tartalom ez az emberben és nem valamilyen szomorú vagy halott dolog” ...etc. Esterházynál a szöveg így módosul: „de nem tántorgunk, nem inog a térdünk ettől, mert a sok nehéz tudás ólma már régen jól megülepedett a szívünk vagy inkább valahol a gyomrunk alján, miként az erős, tengerre épült hajók tőkesúlya, s a világnak ez a keserű ismerete, ha le is lassítja ugyan vitorlánkat, de szilárdságot ad, ámbár ezt sem jól mondom, akármilyen tetszetős hasonlat ez az ólom a hajófenékben, nem jó hasonlat, abban sem vagyok biztos, hogy olyan nehéz és olyan keserű-e csakugyan, ami lefelé húz bennünket, csak azt tudom, hogy van egy nagyon mély lerakódás a létezésünk alján, a második vagy legfeljebb a harmadik réteg lehet alulról számítva, ami már végleges és változhatatlan, ahol már nem mozdul az életünk, tehát rossz szó rá, hogy lelassít, hiszen egyáltalán mozdíthatatlan és befejezett, erős és szilárd tartalom ez az emberben és nem valamilyen szomorú és halott dolog" ... etc. OS
