Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Száraz György: A tábornok XX. (életrajzi esszé)
SZÁRAZ GYÖRGY A tábornok XX. Rövid híradás tudatja a Honvédségi Közlöny 1945. szeptember 17-i.ki számában: „Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Elnöksége... néhai Stromfeld Aurél volt vezérkari ezredest, az ezredesi rendfokozatba való visszahelyezése mellett 1945 évi május hó 1-vel: vezérezredessé előléptette.” Ebben az időben .készül egy másik HM személyügyi rendelet: a „rangelőnyzéssel és előléptetéssel jutalma- zandók” listáján ott van Pálffy Österreicher György vk. alezredes, aki „szervezője és irányítója volt a német és nyilasellenes szabotázsakcióknak, rombolásoknak”, és „közreműködött a különböző fasisztaellenes munkás- és ifjúsági mozgalmak szervezésében és felfegyverzésében”. Stromfeld és Pálffy: egyazon történelmi „drámaciklus” egymáshoz kapcsolódó darabjainak hősei. Azonos fő- és mellékszereplők tűnnek fel mindkettejük drámájában, történelemcsinálta helyzetek ismétlődnek s kötik össze kettejük életsorsát. Még a különbségek is azonosságban gyökereznek. Szükségképp ösz- szemosódnak karakterben és körülményekben mutatkozó, véletlennek vagy sorsszerűnek tetsző hasonlóság határai. Vannak szép és logikus kapcsolódások, de vannak furcsák, tragikusak is. Az a császári-királyi katonai szellem, magatartás és morál, amelyet Stromfeld hadnagy a századforduló táján szíwel-lélekkel vall magáénak, a 30-as évek Horthy-hadseregébe átmentett avittságával már viszolyogtatja és tiltakozásra ingerli Österreicher hadnagyot. De ő — Trianon légkörében — még a katonai hivatástudat alapjaként fogadja el § régi Magyar- ország örökölt eszményeit s az ezekkel kapcsolatos politikai törekvéseket: mindazt, amit a világháborút és forradalmakat cselekvőén átélt, rangjafosztott ezredes már maga mögött hagyott. Pálffy-österreicher főhadnagy 1937-es Duna- völgy-tanulmányában viszont már megtaláljuk az ország helyzetének olyan önálló katonai és politikai elemzését, amely közelít a marxista Stromfeld 1927-ben papírra vetett háborúellenes írásának gondolatmenetéhez. Stromfeld, aki 1919-ben honvédő harcba vitte a vörös katonákat, 1927-ben már becseiket készíti fel a budai hegyekben az eljövendő osztályháborúra; az ő „bőrsapkásainak” fiait, a „fasisztaellenes munkás- és ifjúsági mozgalmak” tagjait pedig 1944- ben a kommunista Pálffy György szervezi harcra a nemzeti ellenállás jegyében. És ott vannak a „közös” társak és ellenfelek, beosztottak és parancsnokok, baráttá lett ellenségek és ellenséggé lett barátok. Stromfeld 1919-es „vezérkari szakközegei”: Jány Gusztáv, Österreicher akadémikus parancsnoka a Ludovi- kán, és Werth Henrik, az 1939-es vezérkari főnök. Gömbös Gyula, akinek belátásában a nősülni akaró fiatal tiszt reménykedik a 30-as évek elején; aki 1920-ban a bíróság előtt vádolja Stromfeldet a későbbi Reichstag-per Göring— Dimitrov párharcára emlékeztető jelenetben; és akinek szobrát Pálffy-szervezte akció során röpítik levegőbe az 1944-es ellenállók. Ott vannak Stromfeld 1919-es ellenségei: Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János, a Nemzeti Hadsereg kapitányai; és Pálffy 1944-es bajtársai: Kiss János altábornagy és Bajcsy-Zsilinszky Endre, az ellenállás két mártírja. Ott van Bartha Albert, Stromfeld 1918-as fö1010
