Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Petőcz András: A pergamenttekercstől a videoig - Interjú Bujdosó Alpárral
a vizuális irodalomról tartotta az órát, és elmondta, hogy nem az a fontos, hogy az egészet elolvassuk. Ki-ki válasszon ki a műből egy részt, ami neki tetszik, és ott hagyja abba, ahol a mű elégségesnek, ha tetszik (pillanatnyilag) „teljesnek” tűnik. A gyerekek nagyon élvezték a dolgot, még a szünetben is tartott az óra. Egymásután hozták a munka „résznovelláit” (nem is tudom minek nevezzem), apró alkotásokat, amiket ők maguk alkottak meg azzal, hogy válogattak. És élvezték ezt a társasjátékot. Ebből a példából látható: a közeledés formája: a mű részeinek olvasása — újráolvasása. Munkáidban (munkáitokban) a vizuális-fonikus elemek — már beszéltünk erről — önmagukban is lehetnek jelentéshordozók. A kor(l)átmeghazudtoló gyakorlatokban a legyek, bogarak, patkányok szöveg építő-romboló funkciójukon túl az olvasó számára feltétlen jelentéssel bírnak. Ezek szövegi- leg mindenképpen nehezen, kevésbé szuggesztíven fogalmazhatók meg csupán. Az új technikai lehetőségek lehetővé teszik a szöveg vizuális- fonikus kiterjesztését: ezzel az értelmezés területe és mikéntje kibővül. Fonikus munkáid széleskörű publicitására még nem volt lehetőség, de azért megkérlek, beszélj az egyik legújabbról, a Variációk vezetékes rádióra címűről. A cím az ötvenes évekre utal, amikor a falvak utcáin felszerelt hangszórókból reggeltől-estig hallhattuk a rádióműsort. Nem lehetett elmenekülni a hang elől. Szövegem is úgy van megépítve, hogy a szövegmondó hang, a vezetékes rádió hangja konokul mondja a magáét, és az élet zörejei, második és harmadik hangok pedig meg akarnak szabadulni ettől a hangtól. Néhány hang belenyugszik a vezetékes rádió jelenlétébe, megpróbál vele együtt élni. A hangok és a vezetékes rádió viszonya: erről szól a mű. A munkában megjelennek a háborús évek is. A háború idején voltam gyerek. 35-ben születtem, tehát a háborút már tudatosan éltem meg. A munkában az egész gyerekkoromat, ifjúságomat tekintem végig: a bombázásoktól egészen 56-ig. A vezetékes rádió ezt az időszakot jelenti számomra. Vizualitás, fonikus költészet, komplex szövegirodalom, akció: úgy tűnik, korlátlanok a lehetőségek. Feltétlenül. Nagy Pál és én írásvetítőre dolgozunk, de Pápp Tibor már szinkronizált diavetítőkkel dolgozik. Képzeld el, hogy a szövegek, képek egymásba folynak, kiegészítik egymást, kicsúszik az egyik a másik alól, eltakarják egymást. Tibor a diavetítőkkel feltétlenül új utat fedezett fel. A következő lehetőség a video. Mi a művészetek egyik olyan ágában tevékenykedünk, melynek technikai lehetőségei kimeríthetetlennak tűnnek. A könyv mindenhatósága — úgy tűnik — könnyen megszűnhet, vagy akár már megszűnőben is van. Nagy Pál így fogalmazott: „amint a selyemtekercsre vagy bőrhártyára, pergamentre kézzel írott szöveget lassan kiszorította a könyv, a papír, amelyre már gépi eljárással nyomták a sorokat, oldalakat, ugyanúgy a papírt és a könyvet is kiszoríthatja a fényképezés, 1008
