Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - Kalász Márton: Kíséret, Éjszakai út (versek)

KALÁSZ MÁRTON

Kíséret

Üjházi Péternek

vissza, nem a gyökerekig — a bujtóágig;

bakarasz testén ragacsos szemig, akár az alvó csecsemőé, behunyva a szél lámpásánál, kis göngyölt fátyol,

mint a tekintet, zöldkén hamar kibomlik, fárad, lobog,

ha tekintet tapsolni tud, ujjong, tapsol; tehát

gondolatig, melyben a gondolat fogamzása telt gondolat,

s mélybe a sejdítő, kalapárnyú föld-hümmögésig —

odafönt

beérve közben zúghat, zúg, mégse csak — öröktől fogva örök

zárványú, holt fakorona

Éjszakai út

dörgöl a szélvihar, akár homok a fémedényt, tisztára — tálad leszek, kupád, s lakjál belőlem, hidd ma, hogy léttel vagy betelhetetlen