Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Goderdzi Csoheli: Várakozás, Miért sír az ember? (novellák) Manana Szaladze fordításai
— Nem, nem. Szerelem nélkül nem tudok! — És ha mégsem találkozol vele? — De hiszen szeretem. — Nem értem: nem ismered, sosem láttad és mégis szereted. — Igen, szeretem. — És ha nem szereted? — Akkor miért hiszem, hogy találkozom veie: — Hátha csak álmodtál vele? — Nem, nem az álmomban, valahol máshol láttam. — Hogy néz ki? Emlékszel rá? — Nem, nem emlékszem. — Akkor honnan tudod meg, hogy ő, ha találkozol vele? — Megismerem. Biztos vagyok benne. Nem lehet, hogy ne ismerjem meg. * — Találkoztál vele? — Nem, nem találkoztam. — És? — Mi „és”? — Nem nősültél meg? — Nem. — Még őt várod? — Igen. — Hány éves vagy? — Hatvanhat. — Még szereted? — Igen. — Hátha találkoztál vele, csak nem ismerted meg. — Mit mondtál? — Semmit. Semmit. Miért sír az ember? — Miért sírsz? — Valami eszembe jutott. — Mi? — Az előbb két ember ment el mellettem és hirtelen belém villant, hogy ez a két ember pont így ment el mellettem valaha. — És mit sírsz ezen? — Gyakran megesik velem, hogy valamit csinálok és ugyanakkor eszembe jut, hogy ezt már valaha is csináltam. — Ez velem is megesik, de miért kell emiatt sírni? — Azért, mert félek, hogy még valaha én is így fogok élni. — Akarod, hogy írjak rólad? 975
